Dinó, a riporter fegyverrel őrzi a Seuso-kincseket

Látni önt taxit vezetni és a Nemzeti Múzeumban is dolgozni. Hogy jön össze e két, egymástól merőben eltérő foglalatosság? – kérdezzük a sportriportert.

Mivel a Hatoscsatorna, ahol dolgozom, jószerével önfenntartó, ezért valahol érthető, hogy ki kell egészítenem a keresetemet.

No és hogyan lett a patinás múzeum fegyveres őre?

Ezt az utóbbi feladatomat két éve látom el, az egykor ökölvívó-válogatott versenyzőnek és később edzőnek is remek Bacskai Imre ajánlott be.

Ahhoz, hogy ott dolgozhasson, azaz számtalan történelmi ereklyére vigyázzon, alapos kiképzésre lehetett szüksége!

Valóban, például sikeres fegyveres vizsgát kellett tennem, mivel pisztollyal az oldalamon dolgozom. Mielőtt megkérdezi, nos, afféle meleg helyzetben eddig nem voltam. Nem is lehettem, hiszen minden múzeumlátogató számára egyértelmű, hogy jómagam és kollégáim – így Bacskai úr is – biztonsági őrök vagyunk.

Feltehető, hogy kiemelt figyelemmel őrzi a Seuso-kincseket.

Nálunk nincs „szakosodás”, de valóban abban a teremben is őrködök. Olyankor megcsodálom az értékes, 68,5 kiló összsúlyú késő római császárkori leleteket.

Tévézés, múzeumi szolgálat, taxi együtt. Mondja, nem rokkan bele? 

Nem, noha van nap, amikor a 24 órás szolgálatomat leadom, kicsit pihenek, majd a taxi volánja mögé ülök, és délután négytől a stúdióba várom soros sportoló vendégemet.