Asztalos János: Tudom, hogy ijesztő vagyok

Borzasztóan nehéz az élete az amputált lábú bokszolónak, Asztalos Jánosnak, aki hat éve olyan szerencsétlenül aludt el a vonaton, hogy elnyomta a vérkeringést a lábában. Mire megébredt, a szövetek annyira elhaltak a végtagjában, hogy le kellett vágni.

– Éjszakában dolgoztam, több napig nem aludtam, és sajnos az alkoholt sem vetettem meg. A vonaton elszunyókáltam, és arra keltem, nem érzem a lábam. Kiabáltam a kalauznak, aki nem hitte el, azt gondolta, csak szórakozom – fogalmazott a Borsnak Asztalos. – Nem volt egyszerű feldolgoznom, hogy nincs lábam. Két évig magamba roskadtam. Isten segítségével azonban sikerült talpra állnom, le­szoktam a piáról, és visszatértem a bokszhoz is. Heti háromszor edzek, szeretnék újra versenyezni, remélem, lesz rá lehetőségem. Örülnék, ha lenne egy edzőpartnert is, mert a tréneremmel készülök egymagamban, így pe­dig nem tudok annyira fejlődni. A 35 éves parasportoló szeretne sorstársain segíteni, mert azt tapasztalja, nem igazán elfogadóak az emberek. János egy általános iskolában takarít, ahol a gyerekek hosszú percekig szokták bámulni a műlábát.

– A főnököm azért nem szeretett volna felvenni, mert nem akart atrocitásoknak kitenni, de szerencsére nincs rossz tapasztalatom a gyerekekkel. Nem szoktak nekem beszólni, talán azért sem, mert elég ijesztően nézek ki – mosolygott a bunyós. – Igazából a felnőttekkel sokkal nagyobb problémáim vannak. Sajnos egyáltalán nem segítőkészek. Átnéznek rajtam, fellöknek, a buszon sem adják át a helyet. De nem hibáztatom őket, amíg egészséges voltam, én is lenéztem a fogyatékosokat.