Berlinben jártunk: Beállt a pult mögé a válogatott pólós

Baksa László válogatott vízilabdázó, a Szeged Betonnal 2009-ben LEN-kupát nyerő kapus ötödik éve a Berlini Spandau 04 csapatát erősíti. Már amikor nem a Borsó nevű delikáteszében szolgál ki a pult mögül. 

– Olyan nevet kerestünk, amit a németek is ki tudnak mondani, a magyarok számára pedig jópofa és megjegyezhető – magyarázza a Délmagyar nevű testvérlapunk munkatársának a 31 éves pólós, akinek Berlinbe kikerülve feltűnt, hogy a Pick szalámin kívül nem­igen kap magyar termékeket. 

– Aztán meghívott a magyar nagykövetség egy fesztiválra, ahol volt mangalicás-, mézes-, sajtos-, boros-, pálinkásstand, és az emberek imádták. Egy gyerekkori barátommal belevágtunk a vállalkozásba. Nem egyszerű betörni egy olyan piacra, amely tele van olasz és francia boltokkal, török zöldségessel, de hála istennek maradtak, akik még hisznek a tepertőben és a szalonnában – mosolyog a négyszeres német bajnok, aki az edzések között kötényben árusít. – Sok függ a meccsektől, de egy átlagos napon háromnegyed nyolcra megyek edzésre, fél tízkor vége, tízkor már nyitom a boltot. Délután háromig ott vagyok, aztán fél hattól fél kilencig újabb edzés. 

Baksa komolyan veszi feladatait, a bajnokságot vezetik, a BL-ben jól állnak. Lehet ezt bírni?

– Necces… Van úgy, hogy heti kilenc vizes edzésünk és négy kondink van, vasárnap pedig bajnoki. Fáradt vagyok, de ahogy öregszem, úgy bírom egyre kevesebb alvással – mondja Baksa, aki az első berlini évben szenvedett, bár Gyöngyösi András volt a mestere. Az eső zavarja, és amikor csak teheti, hazajön. Nem tudná leélni Berlinben az életét.

A válogatottról ugyan már lemondott, habár ha megkapja az állampolgárságot, a német csapatba sanszos, hogy meg­hívják.