Mészöly és Balczó megríkatta a közönséget

Az Év sportolója-gála – Shane Tusup megdöbbentő, magyarul felolvasott bocsánatkérésén kívül – kétségtelenül a két életműdíjasnak, Mészöly Kálmánnak és Balczó Andrásnak köszönhette legmeghatóbb pillanatait. 
A Szőke Sziklát könnyekig meghatotta a vastaps.

– Sokat játszottam sok ember előtt, nagy stadionokban, de ilyen fogadtatásban, tapsviharban még az utolsó meccsemen sem volt részem – mondta elérzékenyülve a futball-legenda. Majd hogy oldja a hangulatot, vicces anekdotákat mesélt az MLSZ alelnökéről, Berzi Sándorról, sőt fiáról, Gézáról is. Végül egy kívánsággal zárta. – Sajnos már nem vagyok fiatal, huncut kö­lyök, de meg szeretném élni, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kijut a vi­lágbajnokságra.

A 76 éves korábbi focista, szövetségi kapitány a Borsnak elárulta, szerencsére szó sincs róla, hogy beteg lenne, csupán nagyon elfáradt a hosszúra nyúlt csütörtöki programja miatt, azért tűnt törékenynek.
Az öttusasport egyik legnagyobb alakját, a háromszoros olimpiai bajnok Balczó Andrást is szűnni nem akaró ováció fogadta a Nemzeti Színházban. Ő azonban – Mészöllyel ellentétben – nem humorral ütötte el zavarát, hanem spirituális gondolatokkal.

– Erőnek, szeretetnek és jó­zanságnak lelkét kaptátok. A sport eszköz legyen arra, hogy sok mindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világ mögött van – tanácsolta a következő generációknak.
A sportember ugyan botra tá­maszkodva érkezett, és egy széken is megpihent, a felé áradó szeretetből annyi erőt merített, hogy végül szinte megfiatalodva távozott a színpadról.

Az est egyik nagy meglepetését is visszavonult sportolók – Géczy Erika világbajnok kajakos énekelt, Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázó és Kovács Iván világ- és Európa-bajnok vívó gitározott, Dombi Tibor válogatott futballista pedig dobolt – szolgáltatták, akik a Margaret Island zenekarhoz csatlakozva csaptak a húrok közé.