Szíria 2011 óta él a háború árnyékában, a harcok közel félmillió ember hálálát okozták, a második világháború óta pedig a világ legdurvább menekültválságát idézték elő. Mindettől függetlenül az emberek imádják a futballt, sőt a foci jelenti az egyetlen örömöt és kitörési pontot sokak életében. Éppen ezért teljesen érthető az az euforikus hangulat, ami a szíreken úrrá lett, miután kivívták a rájátszás lehetőségét a vb-selejtező csoportjukban.
Szíria ellenfele Irán volt, a döntetlen azt jelentette volna, hogy a szírek megszerzik a rájátszás lehetőségét. Irán 2-1-re vezetett, és már a 93. percben jártunk, amikor Omar Al-Szomah egy csodaszép, kötényes góllal bevette az ellenfél hálóját. Ami ezután történt, az sporttörténelem: nem elég, hogy Szíria esélye ezzel életben maradt a vb-részvétel kivívására, de a kommentátor egy közel három-négy perces, zokogással vegyített ódát adott elő, öröme tényleg határtalan volt, a nyelvet nem ismerő focirajongóknak is átjön, hogy ez a gól, ez a döntetlen sokkal többről szól, mint a futballról.
Amúgy a szír válogatott főhőse, a gólszerző Omar Al-Szomah 2012-ben az angol Notthingham Forestnél járt próbajátékon, el is voltak ragadtatva tőle a vezetők, de nem tudták leigazolni, mert nem kapott munkavállalási engedélyt. A 193 centis csatár beceneve Al Aqqid (aki egy híres damaszkuszi ellenálló), valamint Szíriai Ibraként is emlegetik.
A szíriai válogatott amúgy mostoha körülmények között készül, hazai mérkôzéseit Malajziában játssza, a csapat iszonyú ellenőrzés alatt áll, az ellenállónak minősített játékos, Firasz Al-Khatib sokáig száműzetésben élt, nemrég tért csak haza Szíriába. Ilyen helyzetben teljesen érthető, hogy ez az eredmény jóval többről szólt, mint sportról.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.