Vicces az élet Czibor Zoliként

Czibort Zoltánt, az Aranycsapat 1997-ben elhunyt legendás szélsőjét focizni látni örök élmény lehetett. De az sem akármi, ha valaki ugyanezzel a névvel játszik manapság. A mai Czibor húszéves, és belső védő Hévízen. Csak névrokona a híres elődnek, de ez is rengeteg vicces jelenetet eredményez.

– Ez most komoly?! – mondják rendszeresen az ellenfél játékosai, én meg csak mosolygok. Az is gyakran megtörténik, hogy az igazolásomat ellenőrző bíró háromszor rákérdez: tényleg Czibor Zoltánnak hívják?! – meséli Zoli, aki amúgy kifejezetten élvezi, hogy sporttörténelmi nevet visel.

– Azzal együtt is, hogy nyilvánvaló, olyan magaslatokba nem jutok, mint a legendás névrokonom, aki olimpiai bajnok volt és vb-második. Bár nem vagyok támadó, az Arany­csapatból ő a kedvencem, és tucatszor láttam a 6:3-as, angolok elleni meccs filmjét. Zoli, kortársaival ellentétben, nagyon is tisztában van az Arany­csapat sztorijával, így azt is tudja, hogy a Rongylábúnak becézett néhai cselezőgép Komáromban nyugszik.  

– Amikor ott játszottunk, sajnos kikaptunk 1-0-ra – tette hozzá Czibor, aki tavasszal mindent elkövet, hogy csapata az NB III Nyugati csoportjában folytathassa a következő kiírásban is, jelenleg ugyanis a kiesést jelentő 14. helyen állnak a 18 csapatos ligában.

– Hatéves korom óta foci­zom, a zalaegerszegi akadémián kezdtem, hat éven át voltam Keszthelyen, aztán a ZTE-hez kerültem, és 2015 nyarán érkeztem ide Hévízre, a zöld-fehérekhez – magyarázza a Gyenesdiáson, a Balaton partjától kétszáz méterre lakó Zoli. S bár jól érzi magát, elképzelhetőnek tartja, hogy szeptembertől már egy budapesti együttest erősít majd, mivel azt tervezi, hogy programozónak tanul.