Kutasnak köszönhetjük a ’64-es tokiói olimpiai pólóaranyunkat

Bár Ambrus a hatvanas évek elején Magyarország legjobb pólókapusának számított, az akkori hatalomnak nem tetszett, hogy Ambrus 1956 végén disszidált, s bár hazatért, kikerült az 1960-as római olimpiai keretből. Négy év múlva, Tokió előtt viszont kihagyhatatlannak számított. Az akkori szövetségi kapitány, Laky Károly mégis úgy döntött, hogy egyedüli kapusként Boros Ottót nevezi, és eggyel több mezőnyjátékost utaztat az olimpiára.

– Máig nem tudom, ki utasította Lakyt arra, hogy mégis utazhassak Japánba, de köszönöm neki – emlékezik a 83 éves Ambrus.

– Hogy mellőzni akartak? Nos, az akkoriban felkapott Tükör című képeslap Tokió előtt készített egy csapatfotót, és azon nem szerepeltem én. Aztán mivel Tokióban aranyérmet szereztünk, utólag felretusáltak engem is a címlapra. Némi szépséghiba: a képen szereplő test nem az enyém...

Ambrust a felesége, a kétszeres magyar magasugró-bajnok Keresztes Márta szerint – lévén a férje egri – a fővárosban gyűlölték, lenézték. Japánban viszont olyan kirobbanó formának örvendett, hogy a jugoszlávok elleni 4-4 után Kutas István, az MTS elnökhelyettese elküldte melegebb éghajlatra Lakyt, merthogy miért nem Ambrust védeti!? Laky felkapta a vizet, káromkodva elzavarta Ambrust a kispadról is. Erre Kutas utasította, hogy a sorsdöntő utolsó két derbin, az olaszok és szovjetek ellenin Ambrus véd és punktum. Bölcs döntés volt. Az akkor már FTC-kapuvédő brillírozott, a két említett derbin 3-1-re és 5-2-re nyertünk.

– A szovjetek ellen az aranyhoz három gól különbséggel kellett nyernünk. 4-2-es vezetésünknél a labda egy szovjet lövés után elcsúszott a hónom alatt, gólba tartott, de utánakaptam, és védtem. Ez a reflexem volt az arany ára. 

Az ötödik magyar gólt jegyző Dömötör Zoltán olimpiai bajnok szerint egyedül Ambrus érdeme az 1964-es olimpiai arany! 

No és Laky, a megszégyenített kapitány? Őt az első hely ellenére kirúgták az állásából.