Nagymamája a példaképe a koribajnoknak

Petra görkorcsolyázni kezdett el az óvodában, majd jött a jégkorcsolya, de a különbözőségek miatt választania kellett a kettő között. Petra az utóbbi mellett döntött, mivel már akkor is az olimpiai részvétel volt az álma. Szeged a sportág egyik hazai fellegvára – Petra karrierjét tekintve ez szerencse, ugyanis ő szegedi –, így jó kezekben kezdhette el a sportágat. Szépen fejlődött, 15 évesen már Budapestre hívták a válogatottba. 

– A legfőbb dolog, ami ehhez a sportághoz kell, a kitartás és a türelem, hogy megvárjam, amíg beérik a befektetett munkám – fogalmaz Petra. – Az én erényem az, hogy tényleg mindent megteszek a kitűzött céljaimért. Sokszor nem könnyű, előfordul, hogy iskolát kell váltani, kevés időt tudok a barátaimmal tölteni, és hát a reggeli korán kelés sem a kedvencem. De ott akarok lenni az olimpián, reményeim szerint már 2018-ban, és ezért minden áldozatra hajlandó vagyok.

Eközben Petra az iskolát sem hanyagolja, ebben a tanévben érettségizik, és mindenképpen tovább akar tanulni. Mivel 12 éve tanul németül, az ELTE-re megy germanisztika szakra, de a pszichológia is nagyon érdekli. A nagy rohanásban ritkán van ideje kikapcsolni, leginkább akkor van egy-két nyugodtabb napja, ha a versenyek után még ott maradnak külföldön a versenyhelyszínen, így tudott kilátogatni egy NHL-meccsre Calgary-ba, egy ilyen alkalommal láthatta a Niagara-vízesést, vagy látogathatott el egy valódi kínai cirkuszba.

És hogy ennek a 17 éves, céltudatos junior Európa-kupa-győztesnek, ifi olimpiai ezüstérmesnek ki a példaképe?

– A nagymamám, mert ő soha nem adott fel semmit – mondja Petra a legnagyobb határozottsággal.