Martinek: Nem nekem, a lónak kell kondiban lenni

Öttusázók párharcának még jóindulattal sem nevezhető az olimpiai bajnok Martinek János és a világ- és Európa-bajnok Hanzély Ákos versenyzése az év utolsó napján esedékes Ügetőszilveszteren. Mert míg Martinek rutinos rókának számít a Kincsem Parkban, elvégre szinte minden szilveszterkor ott van az indulók között, ráadásul háromszor is megnyerte a színészek és sportolók futamát, addig Hanzély csupán egyszer állt rajthoz, akkor sem túl nagy sikerrel.

Nem csoda, hogy miközben előbbi az istállóban suttog a lovak fülébe, addig Hanzély szorgalmasan rója a köröket a pá­lyán, sőt gyakorlásképpen még a rajtgép mögé is beáll.

– Nem nekem kell edzenem, kondiban lennem, hanem a ló­nak. Elvégre neki kell a száz kilómat elhúzni. Amúgy ebben a hidegben bőven elég egyszer szulkyba ülni, a versenyen – magyarázta meg Martinek sajátos felkészülését. Ám ne tévesszen meg senkit ez a laza hozzáállás, garantáltan megint az esélyesek között emlegetik majd a futam előtt.

– Janival ellentétben, aki igazi profi, én azért kijártam edzeni. Az első egy-két alkalom után lett is jó izomláz a karomban – teszi hozzá Hanzély, aki az esélyeit firtató kérdésre nevetésben tör ki.

– Tizenöt éve is van, hogy egyszer indultam ezen a versenyen, és akkor sem sikerült valami fényesen, ugyanis a lovam galoppozása miatt kizártak. Szóval most az az elsődleges célom, hogy szabályosan végig tudjak menni a pályán. Persze az öreg lovisok órákig tudnának mesélni olyan történeteket, amikor valaki az esélytelenek nyugalmával indult, aztán mégis elsőként haladt át a célvonalon. Ám nem csak az exöttusázók készülnek meglepetésre, hiszen a 14 órakor kezdődő program közönségkedvenc sztárfutamain ott lesz a mezőnyben a színész Trokán Nóra, Árpa Attila, Epres Attila, Nemcsák Károly, a kaszkadőr Gulyás Kis Zoltán, valamint az egykori vívó, Székely Cérna és a focista Nyilasi Bálint is.    

Nikolics duplán ünnepelhet

Remek évet zárt a Legia Warszawa focistája, Nikolics Ne­manja, aki szülinapi bulival búcsúztatja 2016-ot. A magyar válogatott csatár szüleinél, Szerbiában köszönti az új évet. December 18-án véget ért a lengyel bajnokság őszi szezonja, s egy nappal később már Budapesten volt családjával, itt is karácsonyozott. Majd Szerbia felé vette az irányt, hogy szülinapját, ami szilveszterre esik, a szüleivel töltse.

– Mindig nagy bulit szoktunk csapni szilveszterkor, hiszen egyszerre ünnepeljük az új évet és a születésnapomat. Az alkoholfogyasztást persze nem visszük túlzásba, de ezen a napon azért picit elengedem magam, s nem a focira, hanem a családra, a ba­rátokra koncentrálok – mondta a Borsnak Nikolics, aki pályafutása legjobb évét zárja, mind válogatott, mind pedig klubszinten.

– Fantasztikusan sikerült ez az esztendő. Kis túlzással mindent elértem, amit egy focista elérhet. Bajnokságot, kupát nyertem, valamint a Bajnokok Ligájában szerepeltem klubommal, a válogatottal pedig Európa-bajnokságon léphettem pályára. Ráadásul nemcsak a csapatban, hanem egyénileg is értem el sikereket, hiszen a lengyel bajnokság gólkirálya lettem. Ennél többet talán nem is kívánhatnék. Ám most nem szabad megállni, remélem, 2017-ben ezt is túlszárnyalom.    

Szalayék egy kompon koccintanak

A tereprali-pilóta Szalay Balázsnak nem kell azon törnie a fejét, hol bulizzon az év utolsó napján. Több  mint húsz éve, hogy az első Dakar-raliján rajthoz állt, s azóta rendre a sivatagban tölti a szilvesztert. Idén a tervek szerint épp a Marokkóba tartó kompon éri majd az éjfél az Opel Dakar Teamet, hiszen Bunkoczi Lászlóval a negyedik Africa Race-en indulnak. S hogy melyik volt eddig számukra a legemlékezetesebb óévbúcsúztató?

– Talán az 1996-os – mondta Szalay. – Az első Dakaromon épp próbáltuk tisztára suvickolni a versenyautónk hűtőjét a ma­rokkói táborban, hogy folytatni tudjuk a versenyt. Puszta kézzel kapartuk a koszt az éjszakában, amikor tűzijátékra lettünk figyelmesek, és csak akkor esett le, hogy éjfél van. Gyorsan boldog új évet kívántunk egymásnak. Bunkoczinak lényegesen frissebb emlék ugrik be elsőre.

– Tavalyelőtt szilveszterkor épp egy marokkói kórházból hoztak haza egy budapestibe – idézte fel a navigátor.

– Előző nap ugyanis belecsapódtunk Balázzsal egy homokfalba. Csúnyán összetörtem magam, a hátamat szegecselni kellett, így a pezsgőzés is elmaradt. Ennek ellenére már ott a visszatérésen járt az eszem.

– Nagy mulatozást egyébként idén sem tervezünk, hiszen másnap rajtol a verseny, de azért természetesen felviszünk majd egy-két üveg pezsgőt a hajóra, hogy koccintani tudjunk – tette hozzá Szalay. Persze érthető, hogy nem akarnak kirúgni a hámból, hi­szen a behajózás után összesen 6500 kilométer vár rájuk Marokkón, Mauritánián és Szenegálon át, a homokbuckák között. Rá­adásul érzésük szerint most tényleg jó esélyük van elcsípni egy dobogós helyet.