A Váccal 1994-ben, az FTC-vel 2001-ben magyar bajnok, a magyar válogatottat pedig 1997-ben vb-pótselejtezőn irányító Csank János tegnap ünnepelte a 70. születésnapját.
- Milyen érzés megélni ezt a szép kort?
- Szerencsére nem érzem magam hetvenévesnek. Nem dohányzom, nem iszom, a mai napig sokat biciklizem és futok – árulta el Csank, aki jelenleg az NB II-es Vác szakmai igazgatója. – Őszintén szólva a hatvanadik születésnapom érzékenyebben érintett, mert azzal véget értek az ötvenes éveim.
- Nem hiányzik a kispad?
- Dehogyisnem. Nekem az életem a futball. Ugyan jól érzem magam most is a bőrömben, de a futballpályák közelében sokszor rám tör, hogy még szívesen edzősködnék.
- Megbirkózott már a jugók elleni 1-12 súlyos terhével?
- Ne higgye, hogy álmatlan éjszakáim vannak miatta. Semmit sem bántam meg a pályafutásom során. Mindegyik klubomnál, és a válogatottnál is jól éreztem magam. Az én időmben sokkal rosszabb körülmények között dolgoztunk, mint most, ezért már maga a pótselejtező kivívása óriási eredménynek számított. Az már pech, hogy az akkoriban világranglista-második jugókat kaptuk, és beleszaladtunk a késbe. Azért bánt, hogy ezt az eredményt a mai napig felhánytorgatják nekem.
- Megünnepli azért ezt a jeles évfordulót?
- Nem szoktam a szülinapjaimon nagy bulit csapni. Az biztos, hogy a szűkebb baráti körömmel hamarosan elmegyünk egy jót vadászni disznóra vagy rókára. Imádom hallgatni az
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.