Kovács szembeszáll a fehér halállal

Hamarosan Bolíviába indul és egy tengerszint felett háromezerhétszáz méterrel lévő sósivatagot igyekszik meghódítani. S ha már arra jár, két, egyenként hatezer méteres vulkán kráterébe is bepillant.

– Kár, hogy a vulkánok már nem működnek – jegyzi meg a 42 éves László, aki extrémsportolónak vallja magát. Gyalog, futva, kerékpárral teljesített magányos sivatag- és tundraátkeléseket, túlélőtúrák részese volt, amelyeken csakis magára és a leleményességére volt utalva.

– Ez a bolíviai sivatag unikum, nem sokan próbálkoznak vele. A 16 nap során négyszáz kilométer a távom – újságolja a Patvarcon élő Kovács, aki polgári foglalkozását tekintve piacfelügyelő. Emellett úszótanfolyamokat vezényel, görbebútort készít, és keresetkiegészítés gyanánt mézet termel.
A sósivatagban nappal 40–45, éjszaka mínusz tíz fok vár rá, még szerencse, hogy a hőmérséklet-ingadozást jól tűri.

– A sejtjeim úgymond emlékeznek: villámgyorsan alkalmazkodom a szélsőséges éghajlathoz. Egykori triatlonistaként, ultramaratoni futóként az állóképességemre sincs panasz.

Bolívia hatalmas kihívás, ám apróság ahhoz képest, ami élete óriási dobásának ígérkezik. Amint összejön a vállalkozásához harmincmillió forint, várhatóan két-három éven belül a Déli-sarkon magányosan négy­ezer kilométert síel, maga után vontatva másfél mázsás terhét, a felszerelését tartalmazó szánját. Ha netán baja esik, az új-zélandi hatóságokat értesítheti, akik segítséget ígérnek. Az óvatosság azért elvárt: éppen most halt meg ugyanezen vállalkozás során egy amerikai férfi.