Hosszú Katinka: nem támadok, de betelt a pohár

A Vasas versenyzője budapesti sajtótájékoztatóján azt kifogásolta, hogy a sikeres kazanyi világbajnokság után, augusztusban felkészülési körülményeinek javításához kért segítséget a szervezettől, hogy fenntartsa versenyelőnyét, de ebből az azóta eltelt négy hónapban semmi nem valósult meg. „Ne vegyétek támadásnak a MÚSZ ellen. A cél, hogy meginduljanak a pozitív változások” – hangsúlyozta Hosszú Katinka.

A világhírű sportoló írásos sajtóközleményéből az alábbiakban szó szerint közöljük a legütősebb részeket:

„Azzal kellett szembesülnöm, hogy bár a Magyar Úszószövetség elvárja a világszínvonalú eredményeket, az ő oldalukról közel sem biztosított a világszínvonalú háttér. Úgy érzem, hogy a vezetők megelégedtek a magyar úszás jelenlegi helyzetével, és nem gondolnak arra, hogy mi lenne szükséges az előrelépéshez.

A közvéleménynek úgy tűnhet, hogy minden jól működik, hiszen mi, versenyzők folyamatosan hozzuk az érmeket a nemzetközi versenyekről, de az igazság az, hogy a rendszer hibás és nem tudom tovább azt tettetni, hogy minden rendben van.

A Magyar Úszószövetség egy olyan rendszert épített fel, ahol az úszók és edzők arra pazarolják a legtöbb idejüket és energiájukat, hogy folyamatos harcot vívjanak a szövetséggel házon belül. A legtöbbjük nincs tisztában az elvárásokkal és célokkal, mivel nincsenek pontosan lefektetett szabályok és követelmények.

(...)

Ezt a harcot három éve próbálom zárt ajtók mögött, házon belül megvívni a Magyar Úszószövetséggel, de sajnos a mondanivalóm mindvégig süket fülekre talált.

(...)

Sajnos többszörös tárgyalás, egyeztetés és hivatalos megkeresés után sem sikerült a kéréseimet teljesíteni. Ezen kérések teljesítését a Magyar Úszószövetség attól tette függővé, hogy az arcomat és a nevemet adom-e a 2017-es budapesti úszó-világbajnokság reklámozásához. Ezt én megdöbbenve hallottam, hiszen eddig mindig azt hangoztatták, hogy azok kaphatják meg ezt a plusz támogatást a felkészüléshez, akik eredményt hoznak egy világversenyről... tudjátok, az a bizonyos mézesmadzag.

Nálam itt telt be a pohár. 2011-ben a világbajnoki hatodik helyemmel eredménytelennek, csalódásnak könyveltek el, így nem kaphattam plusz támogatást. 2012-ben az olimpiai 4. helyemmel szintúgy. Nem panaszkodtam, mert elhitették velem, hogy nem hoztam eredményeket, így nem is jár a plusz támogatás. A legnagyobb meglepetésemre azonban 2013-ban, két világbajnoki aranyéremmel a zsebemben sem kaptam meg ezt a támogatást. A talán még eredményesebb 2014-es év sem hozta meg a várt segítséget a Magyar Úszószövetségtől. És most, hogy a 2015-ös eredményeim sem elegendőek ahhoz, hogy teljesítsék a kéréseimet, el kellett, hogy gondolkodjak, mégis mi az, amit még el kell érnem ahhoz, hogy biztosítsák a felkészülésemhez szükséges feltételeket?

(...)

Kérlek, ne értsetek félre! Ez nem a pénzről szól. Nem pénzügyi támogatásról beszélek. Megengedhetném, hogy kifizessem magamnak azokat a dolgokat, amikre szükségem van. Nem okozna problémát, hogy továbbra is a fejlődésembe fektessem a versenyeken megnyert pénzdíjakat, de ha ezt megteszem, akkor akaratlanul is felmerül a kérdés: mégis mire van a Magyar Úszószövetség? Mit csinálnak, ha nem az úszóik számára biztosítják a lehető legjobb feltételeket?

(...)

Sajnos a jelenlegi vezetés elégedett azzal, ahogy most működnek a dolgok. Elégedettek, hiszen jönnek az eredmények. Az én véleményem szerint azonban nem szabad addig várni az önvizsgálattal és a változtatással, amíg túl késő nem lesz és teljesen össze nem dől a rendszer.”