Hétfőn kezdődik a 61 éves volt újpesti futballista, Schumann Péter rehabilitációja, miután mindkét lábát tőből elveszítette.
Tíz éve rútul bánik a sors Schumann-nal. A lila-fehér együttesben 72 élvonalbeli meccsen gyepre lépett, háromszoros magyar bajnok védő bal lábát érszűkülete miatt levágták.
– Az egész annyira hihetetlen volt, elvégre gyermekkorom óta sportoltam, a családomban senki sem szenvedett érszűkületben, s mégis csak az amputálás segített – meséli a 61 éves Schumann. – Az évek során jól megtanultam járni, aztán július közepén éktelen fájdalmat éreztem a jobb lábamban is.
Mivel az infúziós kezelés nem hozta meg a várt eredményt, egy hónapja a jobb lábát is amputálni kellett élete megóvása érdekében.
– Immáron nincs lábam, de optimista alkat vagyok, ezért nem adom fel.
Kérdés, miként tanul meg két műlábbal járni, közlekedni, egyensúlyozni. Az állítja, az újpesti Károlyi Sándor-kórházban a rokkantkocsijával elboldogul. Otthon azonban minden megváltozik, ugyanis tizennyolc éve elvált, egyedül van. Fia, ifjabb Schumann Péter hamburgi építkezéseken a lakóházakat levegővel ellátó berendezések szereléséből él, míg Kitti lánya reggel héttől este hétig eladóként dolgozik a belvárosban.
– Persze bármennyire is elfárad, látogatókat fogad a kórházban. Az újpesti drukkerek, öregfiúk szintén segítenek, Bánka Gyula, akinek ügyes újpesti focista fiát, Kristófot fiatalon elvitte a szíve, naponta hoz főtt ételt, mások újságokat. Kalocsai Gyuri friss gyümölccsel halmoz el, Jurácsik Mátyás korábbi újpesti focista is sokat segít.
Péter tudja, két lábprotézissel élni nem lesz könnyű, ráadásul érthetően izgatja őt, hogy miközben lakása rezsije havi 35 ezer, a rokkantnyugdíja mindössze 47 500 forint. Még szerencse, hogy kap húszezer forint szociális segélyt.
– Ha nem lennének a gyermekeim és a haverok, borúlátóan tekintenék a jövőbe. Így azt mondom: csak lesz valahogy.
