Csak a busztól retteg a gödöllői Szupernagyi

– Márciusban a római maraton teljesítésével ünnepeltem a szülinapomat. Remek érzés volt a fiammal együtt indulni. A Margitszigeten készültem, mínusz tíz fokban is ott köröztem, mert eredmény csak úgy lesz, ha teszek érte. Végül 6 óra 26 perc alatt értem célba. Jövőre lesz húsz éve annak, hogy futok, s a jubileumot a terveim szerint a calgaryi maraton teljesítésével köszöntöm. Idén júliusban Londonban veszek részt egy újabb tíz kilométeren, már minden, a nevezés, szállás, repülőjegy elintézve – mondta Marika néni.

A Szupernagyi remekül érzi magát, gyógyszertárba csak akkor megy, ha a szomszéd megkéri, hogy vásároljon be.

– Ahogy elkezdek mozogni, rögtön megifjodom, a lelkem különben is fiatal – teszi hozzá.
Gödöllői kertjében imádja a madarakat etetni, kertészkedni, de akkor él igazán, ha mozoghat, állítja: „A versenyekre mindig kihegyezem magam.” Tavaly megmászta a Székelykövet, jövőre újra szeretné. Saját örömére tanul angolul, már túl is van az első óráin.

Csupán egy félelme van, az, ha esetleg nem sikerül megfutnia a szintidőt, hogy a záró busz szedi fel.

– Az szörnyű érzés lehet, de számomra szerencsére eddig ismeretlen – mosolyog a Szupernagyi.