A péntek esti MTK–Paks ütközettel folytatódik az NB I. A két és fél hónapos téli szünet eseményei alapján senki meg nem ment bennünket attól, hogy a világ a magyar modell csodájára járjon.
AGILITÁS
Vági Márton MLSZ-főtitkár a legritkább esetben nyilatkozik, munkatársai szerint a végkimerülésig szokott dolgozni. Példaértékű ez a hozzáállás. Ha a szövetségben ilyen a munkamorál, előbb-utóbb a játékosoknak se lesz kedvük lötyögni az edzéseken. Vági a múlt héten is nyilván az alvás rovására szakított időt az Inforádióban nyilatkozni, így aztán csak remélni tudjuk, hogy nem félálomban beszélt, amikor leszögezte, a tévéközvetítések miatt nincsenek nézők a stadionokban.
Mindenesetre hozzátette, hogy a változás folyamata megkezdődött, áttörés a 2017/2018-as szezonban következik be. Csak győzzük kivárni! Addig pedig az MLSZ kevesebb tévés meccset akar. Hogy a köztévé épp most indít sportcsatornát, az ne tévesszen meg senkit, ha az adófizetők pénzéből el lehet herdálni kormánypropagandára évi 80 milliárdot, akkor az állam fociközvetítésekre miért ne adhatna hárommilliárdot a csapatoknak, anélkül hogy a képernyőre kerülnének?
Az se zavarjon senkit, hogy a támogatók szeretik viszontlátni a logójukat a pénzükért cserébe, mert még az is lehet, hogy az M4 kamerái csak a pálya környékét pásztázzák majd, legalább a lelátói hangulatot becsempészik az otthonokba, hagy egye a fene azokat, akik lusták voltak kimozdulni.
Egyébként is egyre szebbek a létesítmények, annyira szépek, hogy minden igazhitű magyar ellenállhatatlan késztetést érez majd kilátogatni a legközelebbi arénába, ahol kulturáltan lehet szórakozni, rántott húsos zsemlét majszolni, és nem csak a profinak mondott első- és másodosztályban, hanem már az NB III-ban is: ugyebár egymilliárd megy Kisvárdára!
Szerencsére nem csak a centerpályák épülnek, egyre másra adják át a műfüves focipályákat is. Ma már minden kőhajításra akad egy, más kérdés, hogy az elvárt színvonalhoz azokon készülni nem lehet. Aki európai színvonalú játékot akar, az európai színvonalon tréningezzen, márpedig az NB I-ben ez a minimum, nem véletlenül vonult el a komplett liga majd két hétre Dél-Európába. Hogy itthon cirka öt napot tartott a tél, az nem számít, plusz két-három fokos, latyakos időben a langymeleg tavaszi viszonyokra hangolódni képtelenség.
Egyébként is, egy-egy ilyen túra állítólag kihozható tízegynéhány millióból, ami bagatell, amióta pénznek már nincs szűkében senki a magyar labdarúgásban. A társaságiadó-kedvezmény révén lassacskán tejben-vajban fürdik a komplett Kárpát-medence. Ugyan hébe-hóba valami elmeháborodott fellázad, hogy a pénzeket ellopják, meg nem az kapja, akinek kellene, ám ilyenkor jön az MLSZ, és megnyugtatja a kedélyeket, csak a támogatások 1,2 százalékához köthető visszaélés.
Egyre kevesebb az ügyeskedő is, ezt bizonyítja, ami a másodosztályú Kaposvárnál történt. Ott sikeresen elhárították annak veszélyét, hogy egy börtönre ítélt „vállalkozó” szedje ki az egymilliárdos stadionfelújításból a maga 20-30 százalékát, inkább kézbe vette az ügyet az önkormányzat. Sőt, mentőövet is dobott a véletlenül adósságban fuldokló klubnak, amely ugyan tartozik a városnak is, de hogy 75 vagy 95 millióval, az már édes mindegy.
Főleg, hogy az állam nagyvonalúan eltekintett az önkormányzatok, így a Kaposvár tetemes tartozásától is, a balmazújvárosi meg a pápai honpolgár, ha már adóforintjaival hozzájárul a felemelkedéshez, biztosan megérti: foci nélkül nincs boldogság.
A körülmények tehát adottak, már csak a pályán kell hasonló katonás rendet csapni. Kézenfekvő: jöjjenek a légiósok! Az NB I-es bizottságot vezető George F. Hemingway mindjárt vett kilencet, alighanem a példamutatás céljából.
A bevándorlás a közbeszédben ugyan szitokszó, ám a foci más, ott ezek a jónépek keményen dolgoznak, hogy bekerüljenek a csapatba, példát mutassanak a lusta, tehetségtelen akadémistáknak, akik arra se jók, hogy kiessen velük a gárda az élvonalból. A légiós küzd, hajt, s ha néha még a fizetéséből is visszacsorgat valamicskét a tulajnak, az csak megédesíti a jövőt.
Szóval minden a sínen, kezdődjék hát a játék!