Idén is Storcz Botond lett az év szövetségi kapitánya a sportújságírók decemberi szavazásán. Az olimpiai bajnok kajakos januárban lesz 40 éves, élete maga a tökéletesség.
- Másodszor lett szövetségi kapitányként az év legjobbja, egyszer sportolóként végzett az élen. Mindkét szerepben remekül teljesít, mondhatjuk azt, hogy minden álma valóra vált?
- Abszolút – felelte Storcz Botond. – Hétévesen vittek le a vízitelepre a szüleim, és azóta a kajak körül forog az életem. Nekem nem kellett kamaszként és fiatal felnőttként azon gondolkodnom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, a kajak adott volt.
- Sok egykori versenyzőtársa, miután visszavonult, nehezen találja a helyét. Önre ez nem igaz, 35 évesen lett kapitány, és ma is úgy néz ki, mint aki bármikor visszatérhetne.
- Mindig is álmom volt, hogy szövetségi kapitány legyek, ezért a karrierem vége felé már komolyan tanultam, több diplomát szereztem, tudatosan készültem a versenyzés utáni életre. Ami a fittséget illeti, a mai napig odafigyelek magamra, heti háromszor-négyszer futok, ha nem a sportban dolgoznék, ez akkor is így lenne, ez amolyan alapvető igényesség.
- A magánéletében is szerencsés, párjával kiegyensúlyozottan élnek, három csodaszép kislány édesapja. Minek köszönhető, hogy a napi rohanás nem dúlja fel az életét?
- Szerintem itt is a tudatosság a döntő. Nem veszek el több időt a családtól, mint amennyit feltétlenül kell. Telenként is eljárunk síelni, Dorka és Katica már nagyon ügyes, Bogi még kicsi, ő majd később kezdi. Egyébként a sport, érthetően, fontos a családunkban, Dorka táncol és röplabdázik, Katica elsős, tesiszakra jár, emelt szintű órákon vesz részt, és úszik is.
- A kajak tette azzá, aki. Emlékszik még arra a napra, amikor elvitték a szülei a telepre?
- Persze, az ember az ilyen lényeges momentumokat sosem felejti el.
