Életének 86. évében tartással viselt hosszú betegség után elhunyt az 1950-60-as évek egyik legnagyobb játékos-egyénisége, Sándor Károly.
Újabb pótolhatatlan veszteség érte a magyar labdarúgást: szerda délelőtt eltávozott az élők sorából Sándor Károly – tudatta az MLSZ-szel a gyászoló család. A jobbszélső legendás játéktudására, sporttörténeti jelentőségére jellemző, hogy beceneve alapján a mai napig „Csikar-szögről” beszélnek, amikor az alapvonalhoz közelről leadott lövés után születik meg a gól.
A magyar válogatottban, annak legsikeresebb időszakában, 1949 és 1964 között 75 mérkőzésen 27 gólt szerzett úgy, hogy hosszabb ideig Budai László mellett csak a második számú jobbszélsőnek számított, és ilyen módon kihagyta az olimpiai bajnokságot (1952, Helsinki), a londoni Évszázad mérkőzését (1953, a kispadon kapott helyet), illetve az 1954-es vb-döntőt is. Ugyanakkor szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is.
Neve egybeforrt az MTK – az ötvenes években különböző neveket viselő – csapatával, amelyben egész pályafutását végigfutballozta, és amelynek színeiben 379 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, melyeket 182 gólt lőtt. A Hungária körúton három bajnoki címet, egy kupagyőzelmet ünnepelhetett, csapatával 1964-ben KEK-döntőt játszhatott. Kétszeres KK-győztes volt, szerepelt az Európa-válogatottban, két esztendőben is szavazatokat kapott az Aranylabda-ankéton. Gólképességére jellemző, hogy az A válogatott góllövőlistáján a nem belsőcsatárt játszók közül egyedül Kiprich József előzi meg. 2001 óta az MTK utánpótlás akadémiája az ő nevét viseli. Magatartásának, pályafutásának köszönhetően elnyerte a MOB Fair Play életműdíját.
Futballtudása, cselezőképessége mellett szeretetreméltó személyisége és szókimondó humora miatt is pótolhatatlan veszteséget jelent Sándor Csikar halála a magyar labdarúgó társadalom számára.
Sándor Károlyt a Magyar Labdarúgó Szövetség és az MTK saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
