A rajt előtt vált valóra a magyar vízilabdázó álma

Kisteleki Dóra és Hanna a partról is érezhető összhangban játszik az egymás melletti poszton. A vízben egyáltalán nem jön ki a köztük lévő nyolc év korkülönbség. – Hatalmas pluszt jelent, hogy a húgommal együtt szerepelhetek a csapatban a margitszigeti Eb-n – kezdi Dóra. – Régi álmom vált ezzel valóra. Igaz, egykor még úgy képzeltem, mind a hárman mi, lányok együtt vízilabdázunk majd, ám Orsi időközben abbahagyta a sportot.

Dóra amúgy két év kihagyás után, tavaly tért vissza a válogatottba. Jobban nem időzíthetett volna, mivel így az ő pályafutásában is helyet kap egy hazai világverseny. – 2001-ben nagy szívfájdalmam volt, hogy az akkori budapesti Eb előtt utolsóként estem ki a keretből. Persze a parton ülve is örültem, hogy a lányok megnyerték a tornát, de azért az nem volt ugyanaz az érzés. Most ezért is kárpótol a sors.

És hogy ki mindenki drukkol a testvéreknek? Szinte egy külön lelátót tölt meg csak a lelkes rokonság. – Jó sokan vagyunk – veszi át a szót Hanna, aki nővére sikereit látva váltott hajdanán az úszásról a vízilabdára. – A bő család úgy negyven fő, s mindannyian ott szorítanak majd értünk az uszodában.

Különösen Dóra hétéves lánya várja már nagyon a női rajtot, mert imádja nézni anyukáját pólózás közben. – Pedig Zoé biztos, hogy nem folytatja a családi hagyományt, szívesebben rajzol, táncol vagy énekel. A sportok közül pedig most a tékvandóért van oda. Ám emiatt csöppet sem fáj a szívem – tette hozzá Dóra, aki még elárulta, hiába ő a csapat korelnöke, a lelkesedése akár a riói olimpiáig is kitarthat.