Iványi Dalma gondolni sem akar arra, hogy ma este véget ér a pályafutása. Ha a PINKK egyenlít a PEAC elleni kosárlabda-bajnoki döntőben, lesz még egy dobása. Ez esetben pénteken jöhet a búcsúmeccs.
Huszonnégy évvel az NB I-es bemutatkozás, megszámlálhatatlan hazai és nemzetközi klub-, illetve válogatott siker után készül már a búcsúra?
Szándékosan nem – vágta rá Iványi Dalma, a PINKK Pécs 38 éves karmestere, minden idők egyik legjobb magyar kosarasa. – Méghozzá azért, mert arra összpontosítok, hogy megnyerjük a párharc negyedik találkozóját, kiegyenlítsük a hátrányt, és jöjjön a pénteki finálé. A döntő döntője. Aztán talán szerdán reggel majd rám tör az érzés, hogy ez lehet életem utolsó meccse.
Nem az a típus, aki visszatáncolna.
Nem is fogok. Eszemben sincs búcsút inteni, majd visszatérni, hogy még egy kicsit ünnepeljenek. Ha egyszer kimondtam, hogy vége, akkor így is lesz.
Nehéz döntést hozott?
Igen is meg nem is. A család örül neki, a kisfiam, a két és fél éves Szamuil úgy van vele, hogy anya végre pihenhet. Bizonyára ő is és a párom is látja, mennyi munka és fájdalom van az eredmények mögött. Hozzáteszem, ha arra várnék, hogy majd a fiatalok végérvényesen kiszorítanak, akkor sajnos még sokáig játszanék. Biztosan könnyebb, hogy tudom, nem szakadok el a kosárlabdától.
Hogyan tovább? Már most is ön a klubja elnöke.
Inkább edzősködnék. Egyelőre csak a következő idényre tervezek, az utánpótlással foglalkozom majd.
Történelmi pillanat, hogy két pécsi együttes vívja a bajnoki döntőt, igaz, az önök otthona most Komlón van. Szebb búcsúpárharcról nem is álmodhatott volna.
Ez nekem is eszembe jutott, már csak az aranyérem hiányzik. Az lenne a tizedik magyar bajnoki címem.
Anyaként nehezebb helytállni a parketten?
Nem egyszerű, de a párom – aki egyébként bolgár – sokat segít. A rájátszásban már Szamuil is ott van a meccseken, időnként labdával a kezében szaladgál, és az már remekül megy neki, hogy hajrá, PINKK!
