Kilenc éve vesztette el végleg a látását Burányi Flóra, aki tragédiája ellenére nem adja meg magát balsorsának. A vak ifjúsági világbajnoknő továbbra is lelkesen cselgáncsozik.
Az emberi érzékszervek közül talán a legfontosabbat, a látását veszítette el Flóra. A 23 éves, szakmáját tekintve szőnyegszövő válogatott dzsúdós szeptemberben Colorado Springsbe tart, ahol felnőtt vb-t rendeznek. Ifiként nyert már ott világbajnokságot, s bár az amerikai városból érthetően mit sem látott, a szívének oly kedves helyre tér vissza.
– Megszületésem után az inkubátorban elégtek a látóidegeim, és amint felcseperedtem, mindössze öt-hat százalékosan láttam – emlékezett vissza az ifjú hölgy. A hat hónapra, koraszülöttként világra jött Flóra az évek során a csörgőlabdától az atlétikáig számos sportágba belekóstolt, majd a tatamin kötött ki. 2005. augusztus 13-án aztán jött a pokol, azon a szombati napon semmivé vált a világ. Reggel felkelt, és nem látott semmit. Később szürke- és zöldhályoggal műtötték – mindhiába. Teljesen megvakult.
A cselgáncsról azonban nem mond le, hetente ötször a belvárosból buszozik ki az egykori zseniális olimpiai ezüstérmes Hajtós Bertalan rákoskeresztúri edzéseire. Flóra abban bízik, Berci lesz az, aki kijuttatja a 2016-os riói paralimpiára. Ahogy azt Burányi a Borsnak elmondta, vakként kontúrokat sem lát az ellenfeleiből, ez pedig különleges felkészülést, versenyzést igényel. A látássérültek két kézzel ragadják meg ellenfelüket, csak azt követően érkezik a küzdelem kezdetét jelző bírói jelszó. Flóra nem látja riválisait, mindössze ellenfele mozgásából érzi, mi a célravezető megoldás ellenük.
– Beletörődtem abba, hogy sohasem látok többé. A színek hiányoznak a legjobban, mert azokra emlékezem – említette Flóra. Amikor azzal vigasztaljuk, a csoda talán segíthet rajta, megadóan lehajtja a fejét, majd egy reménybeli riói éremről beszél…
