Talán kissé nehezebben, de hozta a papírformát a Veszprém, és 25-22-re legyőzte a Szegedet. Nagy Laciék Mirko Alilovic szünet utáni remekléseinek köszönhetően revánsot vettek a szegedi vereségért.
Nyelvi nehézségek nem nehezítették a két Carlos dolgát, a veszprémi Ortega és a szegedi Pastor mester spanyolul üdvözölte egymást a veszprémi Aréna pokoli hangzavarában. Persze ebben a csarnokban a csendes, békés szurkolás számít meglepőnek.
Nos, a két rivális csatája is zajos volt. Annál is inkább, mert kellett a biztatás a hazaiaknak, a Szeged csak nem akart két vállra feküdni. Sőt, az első félidőben – 4-2-es hazai vezetés után – a szünetig egy-két góllal vezetett.
Mindenesetre a pihenő Nagy Laciéknak jött jobban, a folytatásban jóval kevesebbet hibáztak, mint a vendégek, a ziccereket pedig rendre belőtték. A túloldalon Vadkerti Attiláék is ezen mesterkedtek, ám Alilovic kivédte a kivédhetetlent, így három-négy gólos előnyüket jól tartották a hazaiak. S amikor Tatai Péter elgázolta Cristian Ugaldét és kiállították, eldőlt a meccs.
– Szorosabb is lehetett volna, ha a szünet után nem hagynak állva a hazaiak – mondta a lefújás után Mikler Roland, a Szeged kapusa. – A kollégám, Mirko Alilovic több ziccert is hárított a kritikus időszakokban, de azért kevés csapat tud 22 gólt lőni Veszprémben.
– Az utóbbi évek egyik legjobb Szegedét fogadtuk – nyilatkozta Nagy László, a Veszprém csapatkapitánya, aki korábbi térdsérülését feledtető módon játszott, hat gólt szerzett. – A második félidőben elszántabban játszottunk, és az ellentámadásokat góllal fejeztük be.
