Versírással kapcsol ki Gerendás

Színes egyéniség, annyi szent. Nem egy műanyag bútor szenvedett már maradandó alakváltozást „munkássága” nyomán, a meccsek közben – vagy inkább azok után – tett sarkos megfogalmazásai pedig igazi csemegék, már-már az uszodai folklór szerves részei, melyeket rendszeresen citálnak az ifjú egri pólósok.

– A világ legnyugodtabb embere vagyok, igaz, csak a medencétől tisztes távolságban, mert a póló abnormálisan megemeli a vérnyomásomat – ismeri el Gerendás, az egri pólósok mestere, akinek a népszerűsége a két bajnoki cím után már a várvédő Dobó Istvánéval vetekszik a vá­rosban. Tízévnyi szorgos és eredményes munka után az idény végén mégis búcsút int Egernek.

– Fájó szívvel döntöttem így, de a kisebbik lányom másodikos gimnazista, és nagyon elszántan, elhivatottan készül az orvosi egyetemre. Szóval miatta költözünk vissza Budapestre.

S hogy a fővárosi pólóélet már nem olyan, mint régen? Azért a sportágban eltöltött évtizedei és eredményei talán elég jó ajánlólevéllel szolgálnak egy új álláshoz. Bár máig fájó pont az életében, hogy 1997-ben nem volt elég jó a „pedigréje” a szövetségi kapitányi munkához.

– A szakma engem akart, de az elnökség Kemény Dénes mellett voksolt. Eléggé megviselt, egy-két évig nem is néztem a válogatott mérkőzéseit, de a sydney-i döntőt már őszintén végig tudtam szurkolni.

Mellesleg kevesen tudják, hogy a bírókkal vehemensen vitatkozó, meccs közben feszült Gerendás angyali nyugalommal ül órákig a vízparton – pecabottal a kezében. Mi több, lírai alkat, aki verseket ír.

– A szüleimnek tekintélyes könyvtáruk volt, gyerekkorom óta rajongok az irodalomért, különösen a versekért – árulja el a poétikus edző. – Hozzáértő emberként azonban tudom, hogy költeményeim nem ütik meg Ady színvonalát, inkább az íróasztalomnak szólnak. Azaz van egy jó négysorosom, amit majd közkinccsé teszek. A sírkövemen.