Egykori iskolás társai azt mondják, már gyerekkorában látni lehetett, hogy Mesut Özil sokra viszi, egy-két edző azonban kételkedett benne apró termete miatt. A focista sakkban is roppant ügyes volt.
Az angol Daily Mail riportere bejárta Mesut Özil életútjának helyszíneit. Az Arsenal török-német futballistájának nagyapja 1967-ben hagyta el hazáját, a focista apja, Mustafa már nem bányász, hanem étkezdte-tulajdonos volt.
A gyerekről hamar kiderült, hogy ügyes játékos, az iskolában is látták rajta, hogy nem hétköznapi gyerek. – Az iskola sakkcsapatában játszott – mesélte Christian Krabbe, aki 11-től 16 éves koráig tanította Mesutot. – Nagyon ügyes volt, intelligensen és taktikusan játszott. Matekban is kiemelkedett a többiek közül, ha erre a vonalra áll rá, biztos sikereket ér el. De a focit jobban szerette, a szerény gyerekből a pályán egészen mást láttunk. Úgy tűnt, mintha legalább két évvel idősebb lenne, olyan érett és ügyes volt.
Özil középiskolájának igazgatója, Joachen Herrmann úgy emlékszik a fiúra, mint aki már akkor nagyon elkötelezett volt a futball iránt, sőt… – Mintha egy kicsit autista lett volna, annyira csak a focira koncentrált – mesélte az igazgató. – Mindig az volt az érzésünk, hogy még aludni is futball-labdával megy.
Özil egyre jobb és jobb csapatokhoz került, a Westfalia 04 Gelsenkirchen edzője, Ralf Maraun a 7 éves Mesutot látva tudta, hogy a gyerek egy zseni. – Kicsi volt, de káprázatosan lőtt akár 25 méterről is, gyors volt és rendkívül technikás. Egyik meccsünket 12-0-ra nyertük, ő lőtt tízet, mire az ellenfél edzője megkért viccesen, hogy a legközelebbi meccsünkre ne hozzuk el.
Egy későbbi edzője, Andreas Winkler elmesélte, hogy Özil apjával elég nehéz volt, mindenbe bele akart szólni, pláne akkor, amikor észrevette, hogy a gyerek akkori klubjának, a Rot-Weiss Essennek az elnöke nem hisz a fiúban annak apró termete miatt. De Mesutot ez nem zavarta, sőt, a hátrányból mindig előnyt kovácsolt: a csapat pályája rossz minőségű, dimbes-dombos volt, Winkler szerint Özil ezért kezeli most ilyen jól a labdát, mert ügyesen alkalmazkodott a rossz körülményekhez.
Özil ma már az Arsenal és a német válogatott klasszisa, aki németként is megmaradt töröknek: nem énekli a német himnuszt és a Korán törvényei szerint él.
