Nagykaposi Zsolt a Loki focistájaként nem gondolhatta, hogy Venezuelában találja meg a boldogságot. Most ott él, panziója van, amatőrként focizik, a sportot már a szörf jelenti a számára.
Nagykaposi Elemért nagyon szerették Debrecenben, a kiváló focista és edző tavaly hunyt el. Az ő fia Zsolt, aki maga is futballista lett, a Lokival bajnoki bronzéremig jutott. Majd kisebb csapatokban focizott, mígnem egy baráti társasággal kijutott Venezuelába. Beleszeretett az országba, és további turistalátogatásokat követően úgy döntött, eladja debreceni lakását, hogy a dél-amerikai országban próbáljon szerencsét.
Olcsón vett egy telket a kevésbé frekventált Margarita-szigeten. – Befektetésnek szántam, de végül magam építettem rá egy panziót – meséli Zsolt. – Azon még volt hitel, ezért eladtam és építettem egy másikat, ma ebből és ebben élek. A tervem, hogy építek egy saját házat is. Ami itt könnyebb, hogy nem járnak az ember nyakára folyton a hivatalok, nem cél, hogy megnehezítsék az ember életét.
– Itt könnyebben lehet jól élni. Időközben megszerettem a szörfözést, sok magyar jár hozzám, de mivel ez amúgy is kiváló szörfterep, nemzetközileg is jegyzett hely lett, mindig van szél, sekély és homokos a tengerpart, tökéletes szörfparadicsom. Zsolt nem tagadja, hogy persze vannak árnyoldalai is Venezuelának.
– Az emberek nem beszélnek angolul, azonnal meg kellett tanulnom spanyolul, miután elhatároztam, hogy itt kezdek új életet – folytatja a volt focista. – Könnyen ment, mert megismertem a mostani barátnőmet, akivel komolyra fordult a dolog, szóval neki is szerepe van abban, hogy itt maradtam. Másrészt az emberek nem nagyon szeretnek dolgozni, minden olyan lassan megy. Alapvetően az országban nem túl jó a közbiztonság, igaz, itt a szigeten azért jobb a helyzet. De összességében azt mondhatom, ez egy élhetőbb ország.
Zsolt – az előbb említett gondok ellenére – földi paradicsomban él, azt csinálja, amit szeret, és azzal, akit szeret. Szabadidejében pedig focizik az Amigo nevű focicsapatban, most is támadó, mint régen. – Persze vannak további terveim, szeretnék otthon is venni egy lakást, édesanyám egyedül maradt apukám halála után, többet kellene hazajárnom. De alapvetően azt mondhatom, jó itt, egy percig sem bántam meg a döntésemet, az elejétől hittem benne, hogy jól alakul a sorsom.
Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!
