Némi túlzással élve az életéért úszott gyerekkorában a koraszülött Olasz Anna. Iskolásként kezdett versenyezni, két éve pedig a nyílt vízi úszás mellett kötelezte el magát, s ötödik lett a vb-n.
A papa síelőnek, a mama teniszezőnek szánta Olasz Annát, talán ezért lett úszó belőle. Ráadásul a sportág egyik legkeményebb válfaja, a nyílt vízi úszás mellett kötelezte el magát.
– Édesapám síoktató, így ez a sport magától értetődő volt, ám a tenisz nem nagyon érdekelt – mondta a tíz kilométeres távon a barcelonai vb-n ötödik helyezett, 19 éves Anna.
– Az úszás pedig szinte kötelező volt a számomra, hiszen alig 1600 grammal jöttem a világra, lélegeztetőgépen voltam, szóval már óvodásként elkezdtem úszni.
Iskolásként pedig versenyszerűen, ám nem a klasszikus számokban jeleskedett, inkább a 800 és 1500 feküdt Annának, két éve pedig úgy döntött, a medencéből a nyílt vízre vált, mert a fordulói elég gyengék voltak.
– Nyáron nagyon jó a szegedi Maty-éren készülni, ám szeptemberben már a szegedi uszodában edzek, napi 15-16 kilométer az adagom. De már megszoktam, és meg is szerettem. Pedig az ellenfelek elég kemények, csípnek, rúgnak, harapnak, tavaly olyan pofont kaptam az Eb-n, hogy beszakadt a dobhártyám.
Azt is elárulta, hogy a monotónia ellen régebben a leckéjét darálta el a tréningeken, most viszont máson jár az agya úszás közben. Például Amerikán, mert Anna hamarosan Phoenixbe költözik, az Arizona State University – ahová az olimpiai bajnok Czene Attila és Kovács Ágnes is járt – ösztöndíjasaként az úszás mellett pszichológiát tanul majd.
– Tavaly nagyon el voltam keseredve, hogy az olimpiai válogatón kikaptam a később Londonban aranyat nyerô Risztov Évától, de így visszatekintve az ő sikere még elszántabbá tett, talán ezért is sikerült megszereznem a vb-ötödik helyezést Barcelonában.
