Pálinger Katalin szépen búcsúzott a kézilabdázástól, amely számára szinte csak sikert tartogatott. A korábbi világklasszis kapus most új szerepre készül, egy hónap múlva megszületik a kisbabája.
Kisfiú vagy kislány?
Kislány. Az első ultrahangos felvételeken ugyan még kisfiúnak hitték az orvosok, aztán egyértelmű lett, hogy nem: ő bizony kislány – árulta el Pálinger a Lilla magazinnak.
Ilyennek képzelte ezt az időszakot?
Évről évre erősödött bennem a vágy, hogy anya legyek. Az utolsó szerződésemnél már jeleztem a klubomnál, ez lesz az utolsó kétéves ciklusom. A terhességem eleje nehéz volt, de hát annyira boldog ilyenkor az ember, hogy a kevésbé jó részeket is könnyebben tűri. Alig egy hónap van hátra, s végre magamhoz ölelhetem a kisbabánkat.
És a csend, az nem furcsa?
Amikor abbahagytam a sportpályafutásomat, azt gondoltam, majd minden megváltozik, többet nem fogok nyilatkozni. De aztán nem így lett, s tulajdonképpen jólesik, hogy kíváncsiak rám az emberek.
Abból a rivaldafényből, amiben egy élsportoló él, ezek szerint nem is olyan könnyű kikerülni…
Nem a rivaldafény hiányzik, sőt még csak a siker sem. Hanem a lányok. Sokat segített ugyanakkor, hogy tudatosan léptem meg, amit kellett, a saját döntésem volt, s tulajdonképpen a csúcson hagytam abba.
Gondolom, végzett számvetést: mi volt a legszebb élménye?
Nekem már az általános diák-olimpiai döntő győztes meccse olyan volt, mintha olimpiát nyertünk volna. Aztán amikor bekerültem a felnőttcsapatba, nem aludtam egy hétig. Majd bajnokok lettünk, én pedig válogatott… Szóval mindegyiket csodaként éltem meg.
Amikor hazament egy-egy elvesztett meccs után, meddig rágódott a védésein?
Jaj, volt, amelyiken nagyon sokáig. A világbajnoki döntő utolsó gólja, az időn túli hetes miatt, amit ha megfogok, világbajnokok vagyunk, hetekig nem aludtam.
Most, hogy kiszállt az élsportból, maradtak azért onnan barátai?
A sportbarátságok érdekesek. Játszottam több csapatban, s az ember mindig azt gondolja, ott új barátokat talált. Aztán idővel ezek megkopnak. De a mai napig vannak barátaim – például Dunaújvárosból. Itt Győrben pedig Hornyák Ágitól most komplett kiképzést kapok, az ő kisfián gyakorlom a pelenkázást. Jó dolgok ezek.
Az egykori úszó, Szepesi Nikolett könyve sok mindenről és mindenkiről lerántotta a leplet a sportvilágban. A kéziseknek is vannak titkai?
Hát, én tudnék írni egy könyvet a kézilabdavilágról… De abban nem lennének ilyen csúnya dolgok, s az is biztos, hogy nem általánosítanék. Őszintén megmondom, az az egy nem szimpatikus, hogy az olimpiát orgiává tette Niki. Tőlem is sokan megkérdezték ezt, csak azt tudtam válaszolni, három olimpián vettem részt, de ezek szerint máshol laktam…
Az én könyvem inkább vicces lenne, mert sztorik azok tényleg voltak. Soha nem panaszkodtam, bár nem volt fenékig tejfel nálunk sem az élet. De olyat, ami a Szepesi-féle könyvben van, hogy lányokat molesztáltak, nem tapasztaltam. Ám én is azt vallom, ha ilyen volt, akkor azt ki kell vizsgálni és szankcionálni kell.
Egy ilyen közegbe be fogja engedni a gyermekét?
Be, mert ez a világ nagyon sok szépet tartogat. Erőltetni azonban nem fogom.
És hogy áll az óvodával? Tényleg óvó néninek készül?
Óvodavezető néni lehetnék. De jelenleg nem könnyű óvodát nyitni. Most egy kicsit babázok, de elég makacs vagyok ahhoz, hogy ezt az álmomat is megvalósítsam egyszer.
A szülésig néhány hét van hátra. Tart tőle?
Inkább várom már a pillanatot.
És utána mit kíván magának és a babának, milyen hónapok, évek jöjjenek?
Nyugodt, boldog, vidám – és alvással teli.
Pálinger Katalin
Kora: 34 éves
Klubjai: Dunaferr, FCK Handbold (dán), RK Krim (szlovén), Győri Audi ETO
Válogatottsága: 254-szeres
Legjobb eredményei: olimpiai 2. (2000), vb-2. (2003), vb-3. (2005), Eb-1. (2000), 2x Eb-3. (1998, 2004), 2x BL-2. (2009, 2012), EHF-kupa 2. (2003), 8x magyar bajnok, 7x Magyar Kupa-győztes, szlovén-bajnok (2007), 3x az Év kézilabdázója
