Véget ért a siófoki csoda

 Hiába mutogatták a győzelemért, a bennmaradásért járó prémiumot a siófoki vezetők az Újpest elleni mérkőzés előtt, hiába tüzelték látványosan a játékosok harci kedvét, a pszichológiai hadviselés nem hozott eredményt. A hazaiak fél szemmel a Diósgyőr–Pápa meccset figyelték, hiszen nekik nem volt elég a győzelem, csak akkor maradhattak volna bent a legfelső osztályban, ha a pápaiak nem szereznek pontot Diósgyőrben.

Nem volt ilyen szerencséjük, a Pápa foggal-körömmel kiharcolta vezető gólt Griffiths révén. S miután Siófokon is a vendégek találtak a kapuba a hajrában – Zamostny Balázs góljával volt csapatát ejtette ki –, az sem zavarta a pápaiakat, hogy a Diósgyőr kiegyenlített, mert jövőre is az NB I-ben folytathatják.

Nem csoda, hogy valóságos csodatévőként köszöntötték a szurkolók a meccs végén Tóth Bálintot, aki néhány napja lett a pápaiak edzője, s lám, benntartotta az együttest.

– Az akarással nem volt gond, de sokkal higgadtabban kellett volna játszani – mondta Horváth Károly, a ­sió­fokiak mestere, miközben könnyes szemmel vonultak le a pályáról játékosai. – Tizenegyeshez is jutottunk, az lehetett volna az igazi fordulópont, ha azt belőjük, mert akkor az egész csapat felszabadul. Ezzel együtt köszönet jár a fiúknak a hajráért, és természetesen jövőre nem lehet más a célunk, mint a visszajutás.