Alex Ferguson váratlan bejelentése, hogy az idény végén visszavonul, sokakat meglepett. Miért hagyja abba épp most? Hogyan képes magára hagyni bajnokcsapatát? Egyáltalán: miért ő a legjobb?
Ferguson 1986. november 6-án vette át a Manchester United irányítását, akkor a 21. helyen állt a csapat, a játékosok erőnléte katasztrofális volt, többen rendszeresen alkoholizáltak. Kőkemény hozzáállással felhozta az együttest, és a 11. helyen zárta az 1986–87-es szezont a csapat.
A következő évben már a második lett a bajnokságban a MU, amellyel a 89–90-es idényben a „poklok poklát” élte meg, ahogy fogalmazott, 1989 decemberében kis híján kirúgták, mert a kieső helyen állt az együttes, végül a 90-es FA-kupa-győzelem mentette meg a menesztéstől.
Ebben az idényben egyébként, látva, hogy a szisztéma nem jól működik, átalakította a klubot, és a kiválasztási rendszert, ennek meg is lett az eredménye: 92-ben Ligakupát, 93-ban végre bajnokságot nyert irányításával a United.
Sikereiben óriási szerepet játszott a családja, a játékosmegfigyelők főnöke öccse, Martin lett, aki most szintén távozik posztjáról. No, és meg kell említeni nejét, Cathyt, aki 47 éve társa mindenben.
– A feleségem a karrierem kulcsfigurája, mindig ott állt mögöttem, ő jelentette a stabilitást az életemben – áll Ferguson közleményében. Cathy három gyermeket nevelt, gyakorlatilag egyedül, hiszen férje munkája egész embert kívánt, a most 45 éves Markot, és az ikreket, a 41 éves Darrent – aki alsóbb osztályban edzősködik –, valamint Jasont, akinek rendezvényszervező cége van.
A menedzser minden létező edzői díjat besöpört, a Brit Birodalom lovagja, a manchesteri egyetem díszdoktora.
(Folytatjuk)
