Öt éve alkot egy párt Knapek Edina olimpiai ötödik, világbajnoki bronzérmes tőrvívó, valamint Marco Goncalves egykori portugál válogatott tőröző, a Bp. Honvéd és a juniorkeret edzője.
Kapcsolatunk a 2003-as világbajnokságon kezdődött, ahol többször beszélgettünk, de magyar edzőm, az akkor Portugáliában dolgozó Szlovenszky István révén már korábban felfigyeltem Edinára. Sokszor edzőtáboroztunk Tatán, ahol kiszúrtam, hogy milyen csinos lány, de akkor meg sem szólítottam őt – eleveníti fel a kezdeteket Marco, aki ma már folyékonyan beszél magyarul.
Arra a kérdésre, hogy miért nem Portugáliában, pontosabban Madeira szigetén telepedtek le, ahol Marco szülei élnek, határozott választ adott.
– Mivel én 2007-ben abbahagytam a vívást, ám Edinát Magyarországhoz kötötte a pályafutása, egyértelmű volt, hogy itt maradunk – mondja a férj. – Kezdetben angolul beszélgettünk egymással, ma már magyarul, az angolt csak akkor használjuk, ha nagyon nem értjük egymást. Edina ugyanis nem beszél portugálul, bár szinte mindent megért.
– Valóban ritkán szólalok meg, mert nem akarok hibázni. Viszont fiunk, a négyéves Dominik már három nyelven beszél: velem magyarul, Marcóval portugálul, és hallja, érti az angol szavakat is – csatlakozik a beszélgetéshez Knapek Edina, aki nem titkolja, hogy a szülei segítsége nélkül nem élhetnék „vívóéletüket”.
– Reggel együtt visszük Domit az oviba, aztán Marco edzést tart, én pedig a Honvéd vívószakosztályának ügyeit intézem – magyarázza. – Délben hazaviszem Domit az oviból, és a délutáni edzésig együtt vagyunk, utána édesanyámék vigyáznak rá. Szeretek sütni-főzni, Marco is imádja a magyar konyhát, a csirkepörköltbe szeretett bele.
A házaspár szeretne még egy gyermeket, de egyelőre élvezik az együttlétet Domival, boldogok, hogy már mindenhova vihetik magukkal az eleven, jó humorú kisfiút. Évente egyszer, karácsonykor hosszabb időt töltenek Marco szüleinél, akik az augusztusi budapesti vb-n a helyszínen szurkolnak majd a menyüknek.
– Sok mindentől függ, hogy folytatom-e a pesti világbajnokság után – tekint előre Edina. – Mostanában sérülékenyebb lettem, de ha az egészségem engedi, megcélzom a riói olimpiát. Az ötkarikás érem hiánya fáj, és ha Mincza Ildikónak sikerült harmincnyolc évesen, nekem is összejöhet.
