„A futball nem élet-halál kérdése… Sokkal több annál” – mondta William Bill Shankly, a Liverpool egykori vezetőedzője, és ez érezhető is volt az Albert-stadion búcsúztatójának hangulatán is.
Ma nem csak a Ferencváros, a magyar labdarúgás történetében is lezárult egy fejezet, amely 1974-ben kezdődött és az FC Cluj elleni búcsúmérkőzéssel ért véget: becsukja kapuit a stadion és új épül a helyére.
– Az egyik szemem sír, a másik nevet – mondta egy Ferencváros-szurkoló még a mérkőzés előtt.
Valóban más volt a hangulat, mint azt megszokhattuk az Üllői úton. Most az egyszer nem a futball játszotta a főszerepet, hanem az emlékek, a sztorik, a nagy gólok és persze a nagy játékosok felidézése.
– Nagyon nehéz visszaemlékezni az első Fradi-meccsre, amelyiken kint voltam, akkor még ez a stadion fel sem épült. Azóta is minden meccsre kijárok, ezért nem könnyű itt hagyni, de a hírek szerint nagyon szép lesz az új is. Remélem, annak is ott leszek a nyitómeccsén, ahogy ennek a pályának az első találkozójára is kijöttem – nyilatkozta egy idősebb Fradi-szimpatizáns.
– Nagyon boldog vagyok, hogy új otthonunk lesz, de ma ennek nem tudok örülni – fogalmazott egy másik drukker. – Olyan sok nagy meccsen voltam itt, és annyi fantasztikus játékost láttam játszani, hogy nem könnyű elbúcsúzni az Albert-stadiontól.
Klasszis focistákból most is akadt bőven a pályán, hiszen sok korábbi kiválóságtól is „elköszöntek” a zöld-fehér szurkolók. Lipcsei Péter vezérletével futott ki a Ferencváros csapata, mögötte pedig olyan közönségkedvencek sorakoztak, mint Lisztes Krisztián vagy Dragóner Attila.
Őket és az Albert-stadiont is méltóképpen búcsúztatta el a Ferencváros, amely 0-0-ra végzett a búcsúmérkőzésen a Kolozsvár ellen.
