A 24 éves Stieber Zoltán Sárvárról indult, hosszú angliai kitérő után most negyedik éve Németországban focizik. Sokszor volt balszerencsés, de most az újonc Fürthtel szárnyal.
Kezdenek alakulni a dolgok az új csapatában, tartósan kezdőjátékos, gólokat lő. Ez már hányadik talpra állása?
- Nagyon örülök annak, hogy most rendszeresen játszom, azt, hogy hányadszor állok talpra, már nem is tudom. Azt mindenesetre megtanultam ezeken a hullámvölgyeken keresztül, hogy miként kell kezelni a nehéz helyzeteket, erre mindenképpen jó volt a legutóbbi, mainzi évem is, ahol nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna.
Miben más ennél a csapatnál, mint az eddigieknél?
- Itt megint érzem a bizalmat, amire nagy szükségem van ahhoz, hogy jól teljesítsek. Így volt ez az Aachenben, még a másodosztályban, és a kezdetektől így van a Fürthben is, ezt még akkor is éreztem, amikor az elején nem játszottam rendszeresen.
Mi most a legfontosabb az ön számára, mire figyel a legjobban mostanában: egészségre, jó formára, magánéleti dolgokra?
- A legfontosabb, hogy boldog legyek. Ehhez az kell, hogy örömömet leljem a fociban, és jól menjen a játék, illetve hogy élvezzem a focin kívüli életemet is. Az egészségen túl fontos, hogy minél több időt tölthessek a családommal és a szeretteimmel, azokkal, akik akkor is mellettem állnak, amikor rosszabbul mennek a dolgaim.
A közösségi oldalon több olyan fotót megosztott, amelyen a testvéreivel vagy a nagypapájával látható. Igyekszik velük tartani a kapcsolatot? A nagypapa különösen fontos az ön életében?
- Igen, nagyon fontos nekem a családom, Angliában focizó öcsémhez például két barátommal ki is utaztam, mert máskülönben nem tudtunk volna találkozni, ott ugyanis nincs téli szünet. Én az ünnepekre hazajöttem, csak másodikán megyek vissza. A nagyszüleimet különösen szeretem, nagypapám az egyik legnagyobb szurkolóm.
Mit vár 2013-tól?
- Azt, hogy a Fürthtel harcoljuk ki a bentmaradást a Bundesligában, én pedig folyamatosan játsszak, gólokkal, gólpasszokkal tudjam segíteni a csapatot.
