Kökény Roland, ahogy ő fogalmaz, olimpiai bajnokként sem kell senkinek. Jelenleg volt klubjában, a Honvédban edz, és ha nem oldódik meg a helyzete, felhagy a kajakozással.
Kökény Roland számos visszavonulás után talált otthonra az Esztergomban, ahol edzéslehetőséget nemigen tudtak biztosítani a számára más felnőtt versenyző nem lévén, ezért Szilárdi Katalin csapatához csatlakozott, és az edzőnő a Dombi Rudolffal alkotott párosából olimpiai bajnokot csinált.
A most 37 éves Kökény mögül azonban támogató híján kihátrált az Esztergom, és egyéni szponzor sem szegődött a kajakos mellé, aki csak a Wesselényi-ösztöndíjra számíthat, ezért ha nem rendeződik a helyzete, abbahagyja a versenyzést.
Most a Honvédnál edz, főként azért, hogy legyenek felnőtt edzőpartnerei.
– Ez nem ver éket közénk Rudival, valamint Szilárdi Katival, megbeszéltem velük, náluk, az Építőkben ugyanis rettenetesek a körülmények – mondja Kökény. – A lényeg, hogy tavaszra jó állapotba kerüljek. Azért kellett egy csapathoz csatlakoznom, mert egyedül nem lehet végigcsinálni egy ilyen embert próbáló felkészülést, muszáj, hogy legyenek társak, akik továbbvisznek.
Kökény egyelőre bizakodva néz a jövőbe, arra készül, hogy tavasztól Dombiékkal edz, és a párossal, amely eddig Eb-t és olimpiát nyert, egy vb-aranyat is elhódít.Ha az élet keresztülhúzza a számításait, azt is elfogadja.
– Az én karrierem mindig ilyen volt – folytatja –, sok nehézséggel kellett szembenéznem, de aztán mindig jött valami jó eredmény. Most azért harcolok, hogy a napi megélhetésem biztosítva legyen, ha ezt olimpiai bajnokként nem tudom megteremteni magamnak, akkor befejezem, és mást csinálok. Hogy mit, azt egyelőre nem árulom el.
