Bozsányi a támadója szemébe akar nézni

Mint azt a Bors megírta, csütörtökön önként feladta magát a rendőrségen V. Róbert, aki azt vallotta, újév hajnalán Bozsányi Gergőt, a Sziget SC 19 éves szabadfogású birkózóját és barátját, a bokszoló Sávoly Gergőt is ő szurkálta meg.

A birkózót szigetszentmiklósi otthonában látogattuk meg, ahol elmondta, alig várja, hogy támadója szemébe nézzen.

– Ha nem jövök haza szilveszterezni Londonból, baj sem történik – mondta Gergő, aki hónapokig dolgozott felszolgálóként egy angliai étteremben. De mivel hiányoztak a ­sport­társak és a barátnője, Rebeka, hazajött az óévbúcsúztatóra Szigethalomra, a Zsigmond sörözőbe. Ám ott nemcsak 2012-től, de majdnem az életétől is elbúcsúzott.

Barátját, Sávoly Gergő bokszolót a söröző vécéjében többször megszúrták, s amikor Bozsányi a segítségére sietett, őt is meg­döfték.

– Az egész borzalom három-négy percig tartott, lehajtott fejjel éppen telefonáltam, mert át akartunk menni egy másik buliba, amikor a támadók hirtelen ránk törték az illemhely ajtaját. Annyit láttam, hogy a barátom jobb vállából a plafonig spriccel a vér, fölé hajoltam, de segíteni már nem tudtam, mert engem is megszúrtak – folytatja Gergő.

– Máig nem tudom, mi volt a késelés oka. Nem kötekedtünk, sőt, még csak kihívóan sem viselkedtünk. 

Három napig lebegett élet és halál között, hat és fél órás műtéttel mentették meg.

– Szerencsémre a belső vérzés a gerincem, vagyis a hátam felé irányult, ha más irányt vesz, már nem beszélgetnénk... Jobban is becsülöm az életet, mint január elseje előtt – tette hozzá.

Korábban hagyta ott a kórházat, ugyanis ketten is meghaltak a kórtermében, ami elborzasztotta. Nyárig azonban nem kezdheti újra a sportolást, és nem is dolgozhat.

Nyolc kilót leadott, képtelen emelni, pedig most kapott ajánlatot, fuvarozóként elhelyezkedhetne, ami jól jönne, mert nem veti föl a pénz. Viszont megfogadta, ha teljesen fölépül, hálaadó misét mondat a templomban, és köszönetet mond az orvosoknak, Istennek, na és a barátainak, akik tartják benne a lelket.

– A halál közelsége keményebbé tett, ám azt sose felejtem el, hogy csak a bőröm tartotta vissza a kitüremkedő beleimet miután a penge belém szaladt. Tudom, még nagyon hosszú út vezet addig, hogy újra versenyszerűen birkózhassak, de nem adom fel.