Nem adta fel a Vidi, de 28 éve jobban sikerült

Miután a heves esőzés miatt a csütörtökre kiírt találkozót el kellett halasztani, a Genk pedig az eredeti időpontban hazai környezetben gól nélküli döntetlent játszott a Basellel, a pénteki összecsapásnak nem volt tétje a magyar csapat számára.

Ennek ellenére úgy tűnt, Paulo Sousa játékosai „fel tudtak pörögni”, ellenfelüknél több helyzetet dolgoztak ki az első félidőben: Nikolic ziccert rontott, Renato Neto a kapufát találta egy távoli lövésből, Sándor kísérleténél pedig az egyik védő mentett az utolsó pillanatban.

A folytatásban már többet támadott a hazai alakulat, és meg is szerezte a vezetést egy kipattanó lövést követően. A Videoton azonban nem adta fel, nem sokkal később Sándor büntetőjéből megszerezte első idegenbeli gólját.

A 82. percben azonban egy beadás utáni kavarodást Viola használt ki, amivel ismét előnyhöz jutottak a portugálok, ráadásul a Videoton egy perccel később emberhátrányba került, mivel Sándort utánrúgásért kiállította a játékvezető. Az eredmény ezt követően már nem változott.

Ismétlődött a múlt

Úgy látszik, az időjárás viszontagságaival is számolnia kell a Videotonnak, huszonnyolc éve a köd miatt szakadt félbe a meccse. A végül ezüstéremmel záruló UEFA-kupa-menetelés második fordulójában a párizsi 4-2-es siker után a visszavágón már 2-0-ra vezetett a magyar együttes, amikor vastag, sűrű köd ereszkedett a Sóstói-stadionra.

– Előszedtem minden némettudásomat, és győzködtem Schmidhuber játékvezetőt, hogy ne fújja le a meccset – idézte fel az 1984-es találkozót Disztl Péter, a Vidi akkori kapusa. – A hatvanhetedik percben mégis véget vetett a derbinek, ami bosszantó, mégis jogos döntés volt, mert azt sem láttam, hol esett le a kirúgott labdám.

A sztori akkor happy enddel zárult: a fehérváriak másnap délután „harmadszor” is legyűrték a Paris Saint-Germaint – s a kaland folytatódott…