Irigyek a magyar síelőre

A hazai sísport szerencséje, hogy Csíkszeredán húsz éve még nem volt női hokicsapat. Máskülönben Miklós Edit is jégre lépett volna, ám így a havas lejtőket választotta. S ugyan jó ideig román színekben versenyzett – 5. és 6. helyezést szerzett az ifi vb-n –, de két éve már magyarként szerepel.

– Romániában segítség helyett inkább csak akadályokat állítottak, Magyarországon a lehetőségekhez képest mindent megkapok – mondta a 24 éves versenyző, aki a síszezonban szinte sosincs otthon. – Nem is érdemes kipakolnom a bőröndöket, mert állandóan úton vagyok, akárcsak a teniszezők. De már megszoktam, két futam között edzéssel, pihenéssel és olvasással töltöm az időmet.

Kedvenc pályája a St. Moritz-i, a szuperkombinációban elért 30. helyével ott szerezte meg a magyar sísport első világkupapontját, ehhez gyűjtött még hatot a novemberi kanadai Vk-futamon lesiklásban és a franciaországi Val d'Isere-ben kettőt. A magyar síelő eredményei annyira meglepték a riválisokat, hogy meg akarták óvni a kanadai futamot. Hiába…

– Havas lejtők nélkül nehéz az élvonalba kerülni, ezért már tíz éve Ausztriában készülök, és sokat segített, hogy idén a svájciakkal együtt edzhettem. De így sem tudok versenyezni az alpesi országok síelőinek lehetőségeivel. Nekem az edzőm, Stark Márton intéz mindent egyedül, az osztrákoknál, a svájciaknál pedig tucatnyian segítik a versenyzőket.

Edit úgy érzi, semmivel sem rosszabb külföldi riválisainál, ők azonban kétszer-háromszor annyit tudnak havon edzeni, mint ő. Mégis bízik magában, és abban, hogy elszántsággal, valamint kitartással behozható a hátrány. – Talán már a februári vb-n újabb kellemes meglepetést szerezhetek…