Visszatért a legjobbak közé a magyar női kézilabda-csapat, miután bronzérmet szerzett a belgrádi Eb-n. A válogatott 2004 óta nem állhatott fel a dobogóra világversenyen.
A kezdő sípszó előtti csatát a magyarok nyerték, hiszen a több mint húszezres belgrádi sportarénában kisebbségben voltak a hazai szurkolók. A félig telt csarnokban a piros, fehér, zöld színek domináltak, talán ezt ellensúlyozandó feszítettek ki a szerbek hatalmas szerb lobogót.
Rajt előtt azért örülhettünk, mert – Karl Erik Böhn szövetségi kapitánnyal ellentétben – egyik magyar játékosról vagy szakvezetőről sem derült ki, hogy a napokban összeveszett a párjával, így bizakodva várhattuk a bronzmeccset.
Annál is inkább, mert míg Görbicz Anitáékon sajnos, simán átgázoltak a norvégek, addig a házigazdák vért izzadva, egyetlen góllal kaptak ki egykori társországuktól, Montenegrótól.
Ehhez képest meglehetősen fürgén mozogtak Andrea Lekicsék, negyedóra után három góllal is elmentek, de nem sokáig örülhettek, mert egyenlítettünk. S ettől kezdve már végig mi vezettünk, csakhogy hiába, a hajrában, amikor már-már karnyújtásnyira volt az áhított dobogó, a szerbek kiegyenlítettek, 33-33.
Hosszabbítás. A védekezéssel egyik csapat sem törődött, vadnyugati lövöldözés folyt a pályán, szinte minden kapura lövésből gól született. A nagy párbaj végére azonban - hála istennek! – elfogyott a szerb muníció, míg Tomori Zsuzsáék mozgósították a tartalékokat, és a kétszer öt perces ráadásban 41-38-ra győztek, és Eb-bronzérmet szereztek. A mérkőzés legeredményesebb játékosa Tomori Zsuzsa és Rédei Soós Viktória lett 8, illetve 9 góllal.
