Fábiánné Rozsnyói Katalin sokadszor kezdi újra, egyszerűen nem lehet eltiporni. Sikerének titka, a szaktudásán kívül, életlátása, véleménye a világ dolgairól mindig döbbenetet szül.
Honnan az ereje az újrakezdéshez?
Vidáman fogom fel a dolgokat, nem görcsölök – mondja Kati néni. – A fiúk szeretete erőt ad, élvezem a közös munkát velük, ezért igyekszem elkövetni mindent a megoldásért. Az MTK tartozik, mi eljövünk, keresünk egy új klubot, és kész, ennyi.
Talán soha nem volt ekkora béke ön és a tanítványai között, mint most, jól látom?
Ma már tudom, hogy soha nem kellett volna nőkkel dolgoznom, a fiúk egészen mások. Velük könnyebb, világosabb, tisztább minden.
Van önben egy kis keserűség?
Nincs, annak ellenére, hogy minden női tanítványom belém törölte a lábát.
De akkor mégis van…
Mondom, hogy nincs. Az élet engem igazolt. Ami az utóbbi hónapokban megy női vonalon, az abszolút engem igazol. Mindegyik lányról kiderült, hogy milyen valójában. De nincs bennem harag, sőt. Amikor Natasa úgy döntött, hogy itthagyja Magyarországot, felhívott telefonon, egy órát beszéltünk. Nem lepett meg, hogy így döntött, aki ismeri, az tudja, hogy ő milyen. Örülök, hogy elbeszélgettünk, békében váltunk el.
A kajak-kenu soha nem volt ennyire sikeres, mégis tény, hogy soha nem volt ennyire balhés ügy sem. Mi áll a botrányok hátterében?
Az, hogy nincs pénz, csak egy dolog. De ami van, az is elmegy sok minden másra, a focira, a nagy sportapparátusra. A szövetségekben, klubokban, és a még magasabb helyeken rengeteg titkárnő, asszisztens, pénzügyes és még ki tudja, kicsoda dolgozik. Minek? Ami kis pénz van a sportban, az is elaprózódik, de hát mindenkinek fontos a maga kis állása…
Jól sejtem, hogy a jövőt illetően nem túl derűlátó?
Én már kifelé tartok a sportból és az életből is. Sok mindenen túl vagyok, sok rosszat átéltem. A jövőről csak annyit mondok: örülök, hogy én már nem leszek a részese.
Az elején azt mondta: vidáman fogja fel a dolgokat, másfelől roppant pesszimista.
Ez nem pesszimizmus, ez az élet. Én máshogy nézem a dolgokat, mint a többiek. És tudja, miért? Mert én nem csak a felszínt nézem. Tudja, mely tanítványaim lettek a legboldogabbak? Akik nem értek el sikert. Lehet, hogy anyagilag szerényebben élnek, de van gyerekük és érzelmileg gazdagok, mert szeretetben élnek, vannak barátaik. És a sportból megtanulták a lényeget: az erőt, a kitartást, a vitalitást.
Miért, milyenek azok, akik sikeresek?
Amíg megy a szekerük, sok ember veszi körül őket, sokan irigylik őket. De, ha kiszállnak a mókuskerékből, hihetetlen közönybe csöppennek, rájuk sem nyitja az ajtót senki. Kapzsiságból folytatják, pedig mindig előbb kell abbahagyni, mint később. Előbb egy évvel, egy hónappal vagy egy héttel, de azt soha nem szabad megvárni, amikor már sajnálják az embert.
