Azt nem lehet mondani, hogy derült égből villámcsapásként érte a hír a sportágat. Néhány nappal a londoni olimpia után az újvidéki Magyar Szó írt arról, hogy Vlade Divacs, a Szerb Olimpiai Bizottság elnöke Londonban nemcsak vigasztalta a bronzérme miatt szomorkodó Natasát, hanem vázolta neki a fényes szerbiai jövőt is. A hírt senki sem akarta komolyan venni – itthon Natasa menedzsere, Csonka Gábor és szegedi klubjának vezetői azt állították, egy beszélgetésből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
– Ragaszkodtunk hozzá, és a hosszú közös munka után reménykedtünk, hogy marad, nem akartunk szembenézni a rideg tényekkel – mondta a szegedi menedzser, aki tudja, további szolgálataira már nem tart igény a háromszoros olimpiai bajnok kajakozó. – Szegeden minden kívánságát teljesítettük, lehet, hogy majd a szerbek is, de a sok pénz nem garancia a jó eredményekre.
– Csalódott vagyok, mert nem hívott fel Natasa, hogy személyesen közölje elhatározását – árulta el Petrovics Kálmán, a Démász-Szeged klubigazgatója. – Az év végén lejár a szerződése, másfél hete közölte, hogy váltani akar a családja miatt, de kint még nincs szerződése. Megértem, hiszen a férje Szerbiában kapott zsíros állást, a klub nem fogja akadályozni a távozását.
Storcz Botond szövetségi kapitány szerint Natasa nehéz és fájdalmas döntést hozott a családja miatt, amiért nem szabad elítélni. S fájó szívvel el kell ismerni, van olyan klasszis, hogy még két olimpián is rajthoz álljon és nyerjen – immár szerb színekben.
A versenyzőnő egyelőre nem akart nyilatkozni, néhány napon belül sajtótájékoztatón jelenti be távozásának okait.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.