Ötödik olimpiáján szerepelt Tóth Krisztina asztaliteniszező, aki a küldöttség egyik legrutinosabb tagjaként remekül átlátja a magyar sport helyzetét. Többi közt ezért is óva int attól, hogy a mostani sikerek eltereljék a figyelmet a gondokról.
Miben különbözött ez az olimpia a többitől?
London fantasztikus olimpiát rendezett, kiváló szervezéssel, segítőkész önkéntesekkel. A magyar csapat összetartó, egymásra figyelő sportolókból, edzőkből, vezetőkből állt, sokkal inkább, mint korábban.
Minek köszönhető a nagy magyar siker?
A szerény pekingi szereplés után jobban odafigyeltek a sportra, több támogatást kaptunk, plusz beérett egy tehetséges generáció. Ritka, hogy 2-3 sportolót óriási esélyesnek kiáltanak ki, s ők be is tudják váltani a reményeket.
Mi az, amiben fejlődnünk kellene?
Abban, hogy a sportot ne csak olimpia előtt támogassák, a köztes években is részesüljön támogatásban a sportoló, edző, gyúró, pszichológus, kondiedző, az egész csapat. De ez nemcsak a MOB feladata, a sportági szövetségeknek komolyabb marketinget kell folytatniuk – igaz, ezt kevés szövetség engedheti meg magának.
Milyen különbség volt a magyar és a többi küldöttség ellátottsága között?
Most mindent megkaptunk, gyúrót, gyógytornászt, orvosokat. Köszönet ezért!
Jellemző-e ez a gondoskodás akkor is, ha nincs olimpia?
Á, mindig megy a harc, jöjjön-e masszőr a világversenyekre, a gyógytornászt mindenki maga fizeti. Jó lenne 2-3 nappal előbb kimenni a világversenyre, de erre sincs pénz. Az olimpiákon érzem, micsoda különbség, ha egy sportoló fontos. Mi szinte önerőből érjük el a sikereket, ami csoda…
Mit kap egy kínai pingpongos, amiről egy magyar csak álmodhat?
Kína külön kategória, ne az legyen a mérce, ők hoznak szakácsot, orvost, gyúrót, pszichológust, saját edzőpartnert egy egyszerű versenyre is. Nekünk a német vagy a francia szint lehet a cél, ahol a masszőr a csapat tagja, s nem azzal kell az edzésen mérgelődni, hogy nincs elég háromcsillagos labda.
Nem fél attól, hogy a nagy sikertől most sokan hátradőlnek?
Remélem, nem így lesz, hiszen nagy bajban van a magyar sport, hiányoznak a létesítmények, a klubok, a szakemberek, a gyerekek. Hosszú távú támogatási programot kell kidolgozni, klubokra, széles utánpótlásra van szükség, a gyerekekkel foglalkozó edzőket is meg kéne fizetni, és a támogatást okosan elosztani.
Hogyan tovább? Folytatja? Kitart Rióig?
Még egy évig, a jövő évi vb-ig folytatom, Rio messze van, nem hiszem, hogy addig pingpongozni fogok. Erős a konkurencia, nehéz az élmezőnyben maradni. Nekem tizennyolc évig sikerült, s ez büszkeséggel tölt el.
