A 27 éves tornász nyerte a magyar küldöttség harmadik aranyérmét Londonban. Zseniálisan bemutatott gyakorlattal győzte le a hazaiak kedvencét. A helyszínen szerelme, Gál Mária is ott szurkolt.
El sem tudom mondani, milyen hangulatban zajlott Krisztián döntője – mesélte Mária, aki saját és Krisztián családjával együtt szorított kedvesének. – Rengeteg magyar volt a csarnokban, hiába tornászhatott otthon Louis Smith, Krisztiánnak is óriási volt a támogatottsága, szinte magyar zászlótengerben úszott a lelátó. Életem legnagyobb élménye volt a finálé, hálás vagyok a tornaszövetségnek, hogy segített megszervezni a kiutazásomat.
Egy héttel ezelőtt rendezték a selejtezőt, ahol Krisztián csak az ötödik legjobb eredményt érte el.Hogy tudta túltenni magát ezen? Miben tudott ön segíteni neki?
Egyrészt én is itt vagyok ugyan Londonban, de így is csak telefonon beszéltünk, nem akartam őt zavarni, tudtam, hogy élete legfontosabb versenyére készül. Én is sportoló voltam, tékvandóztam, tudom, milyen fontos a koncentráció. De a selejtező utáni este tudtunk találkozni egy kicsit, egy fél órát sétáltunk, és megnyugtattuk magunkat, hogy ez csak egy selejtező, túl kell lépni rajta, és előre kell nézni.
Ezek szerint sikerült, hiszen Krisztián káprázatos volt a döntőben. Mindig is tudott hatni rá?
Közel három éve vagyunk együtt, a sportolómúltam abszolút alkalmassá tesz arra, hogy megértsem Krisztián céljait, álmait, elfogadjam életvitelét. Sőt, azt mondhatom, hogy ő valósítja meg az én álmaimat is, hiszen én is olimpiai bajnok akartam lenni, de nekem nem sikerült, már abbahagytam a sportot. Vagyis a részemről ez soha nem volt áldozat, amiben tudom, segítem. Megérte, hiszen így is kijutottam egy olimpiára – ha nem is versenyzőként –, és egy számomra nagyon fontos aranyéremnek örülhetek.
Hogy érzi, a rengeteg munkán kívül mi kellett még Krisztián sikeréhez?
Amióta az eszét tudja, olimpiát akart nyerni. A tudása megvolt hozzá, a kérdés az volt, hogy meg tudja-e mutatni, mire képes. Ez a fantasztikus elszántság célba juttatta, ez életünk legboldogabb pillanata.
Hogyan ünnepelnek?
Krisztiánnak rengeteg kötelezettsége van, ezektől tesszük függővé a mi programunkat is. Ha hazamentünk, ez akkor sem lesz másképp, majd ha eleget tett a felkéréseknek, biztosan elutazunk valahova, de annyira lefoglalt minket az olimpia, hogy elképzelésünk sincs, mikor és hova. Januárig biztosan nem megy a torna
Hiszi, hogy maga irányítja sorsát
Miután a 2008-as olimpiáról lemaradtam, az első két hét volt a legnehezebb – mondta Berki –, két év kellett, amíg teljesen kihevertem... Abban hiszek, hogy minden ember felelős a sorsáért. Sokszor utolért már a végzet, sérült, beteg voltam, de mindig volt elég lelkierőm, hogy felálljak a padlóról. Nem vagyok vallásos, de hiszek Istenben vagy legalábbis egy felsőbb intelligenciában. A megoldást nem onnan várom, de minden történés mögött sejtek valami okszerűséget. De ettől még egy percig sem hiszem azt, hogy én nem irányíthatom a dolgokat. Sőt! A kezemben van a sorsom, ennek tudatában utazom az olimpiára - nyilatkozta korábban lapunknak.
