Marco Rossi, a Honvéd olasz edzője élvezi budapesti munkáját. Csapata mai EL-visszavágója előtt feleségével sétálgatott a belvárosban. Elárulta: sajnálja, hogy a fia nem nálunk vízilabdázik.
Árulja el, hogy esett a választása a Honvédra?
- Egy olasz barátom már öt éve a kispesti csapatnál dolgozik, ezért naprakész információim voltak a klubról – kezdte a 47 éves edző. – Körülbelül egy éve voltam először Budapesten, és azután többször is visszatértem, így tudtam: gyönyörű városba, s hatalmas múltú klubhoz jövök. Szeretném én is kivenni a részem a további sikerekből.
A családja is elkísérte Budapestre?
- A fiam húszéves, a lányom tizenhat, ők már a saját életüket élik Olaszországban. Mariella, a feleségem is csak időközönként látogat meg, de ilyenkor mindig tudja, hogyan kell egy kicsit elterelni a figyelmemet a munkáról. Este elmegyünk vacsorázni, nagyokat sétálunk a belvárosban. A bazilika előtti tér a kedvenc helyem.
A fia futballista?
- Nem, Simone a Posillipóban vízilabdázik. Sajnálom, hogy nem követett Magyarországra, hiszen itt a világ legjobbjaitól tanulhatná a játékot. Azért remélem, egyszer így is tagja lesz az olasz válogatottnak.
Köztudott, hogy jóban van Roberto Mancinivel, az angol bajnok menedzserével. A Bobál ikreken kívül is ajánlana neki játékosokat a kispesti együttesből?
- Robertóval két évig egy csapatban futballoztunk, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nemcsak a Honvédból, más európai csapatokból is ajánlok neki tehetségeket. Egyelőre nem tudni, hogy a Bobál ikrek mikor csatlakozhatnak a Manchester Cityhez, az egyikük ugyanis sérült, és az angol klub meg akarja nézni az itteni felkészülésüket is. Na, és persze a Honvéd tulajdonosával is meg kell egyezni, mielőtt kiutaznának.
Ön is olyan olasz, aki imád kávézókban ücsörögni?
- Egy nap öt-hat kávét is megiszom, de leülni sosincs időm, folyamatosan pörgök, a munka jár az eszemben. Higgye el, azért nyitott vagyok a helyi szokások, a magyar konyha, a nyelv iránt. Megfigyeltem például, hogy a magyar férfiak a vasárnapot szeretik a családjukkal tölteni, míg Olaszországban mindenki megy a saját útjára. Spanyolul, illetve angolul is jól beszélek, és szeretnék magyarul is megtanulni, azt mindenesetre már álmomból felkeltve is tudom: csak a Kispest!
