Nem bízza a véletlenre a londoni olimpiai sikert Mocsai Lajos, a férfi kézilabdázók szövetségi kapitánya. A Kunszentmártonban edzőtáborozó együttest látogattuk meg, és olyan edzést láthattunk, aminek intenzitása talán vetélkedik a francia idegenlégióéval is.
Főhet most a feje, hiszen kifejezetten sok a sérültje! – vetettük fel Mocsai Lajosnak.
– Szerencsére a bokatöréséből, illetve az azt követő műtétjéből Ilyés Ferenc szépen gyógyul, immár teljes intenzitású munkát végez, ami naponta olykor ötszöri terhelést jelentett, ráadásul a sportorvos is engedélyt adott neki erre. Iváncsik Tamás térdszalagműtét utáni felépülése is egyfajta csoda, hiszen már fél évvel a sebészi beavatkozás után bírja a tempót, noha más játékosok fél év után kezdenek el csak óvatosan edzeni. És hát vannak más sérültjeim is, kinek az Achillese, kinek a bokája fáj.
Ezek szerint ezért vár ki szinte az utolsó pillanatig a végleges utazó kerete kihirdetésével!
– Valóban ez az oka annak, hogy csak július 19-én este döntök végleg. Két játékos, a két kapusom helye persze megkérdőjelezhetetlen, mégpedig Fazekas Nándoré és Mikler Rolandé.
Azt halljuk, miközben az olimpiai riválisok többsége egy hónapot pihenhetett, Ön immár a sokadik idény közbeni alapozást – mégpedig nem is könnyűt – vezényelte le.
– Igen, ugyanis idén hármas szűrőn mentünk keresztül. Először az Eb-n kívántunk bizonyítani, majd az olimpiai selejtezőn sikerrel szereztük meg a londoni repülőjegyet, aztán vb-helyet harcoltunk ki magunknak Norvégia kiverésével.
Válogatottja csoportbeosztása viszont nem nevezhető éppen kellemesnek.
– Én inkább úgy fogalmaznék: szinte hagyományosan a jóval nehezebb csoportba kerültünk, ránk jár a rúd. Két olimpiai bajnok, a spanyolok és horvátok mellett a mindig kőkemény Dánia, a meglepetésre örökké kész Szerbia mellett Ázsia bajnoka, a Koreai Köztársaság is a riválisaink között szerepel.
Ennek ellenére azért lát esélyt a legjobb nyolc közé jutásra feljogosító első négy közé kerülni ebben a hatos csoportban?
– Mivel egy ritka pozitív szemléletű együttessel dolgozom, igen, természetesen.
Az eddigi olimpiai csúcsot a 2004-es athéni szereplés jelentette. Megismételhető ez a bravúr?
– Ha kitart az energia, akkor igen! Az akarattal mindenesetre nem lesz baj. Amennyiben minden a helyén lesz, azaz odakinn nem jön közbe váratlan esemény, akár elődöntőt is játszhatunk. Tudják, módfelett büszke vagyok arra, hogy olyan hagyományos ötkarikás résztvevők, amilyen Oroszország és Németország ezúttal nem lép pályára, miközben mi igen!
