Lehet, hogy ha a spanyol tévé közvetítette ezt a mérkőzést, akkor az ottani drukkerek rázták az öklüket Nagy Lacit látva. Veszprémben azonban csak elvétve és csendben kritizálták legfeljebb.
A szakma már elmondta a véleményét Nagy László hazatéréséről. Volt, aki örült neki – például Mocsai Lajos szövetségi kapitány – és volt, aki nem, így Laurencz László mesteredző. Most azonban a szurkolók is szemtől szemben fejezhették ki véleményüket a Barcelona légiósának hazatéréséről. Nos, ahhoz képest, hogy a kézilabdával foglalkozó honlapok jó részén a keresztvizet is leszedték Laciról, Veszprémben a magyar–norvég vb-selejtezőn meleg, barátságos fogadtatásban részesült.
A klasszis átlövő a bemelegítésnél egy picit elfogódottnak tűnt. A Himnusz első sorainál azonban már a magyar címerre tett kézzel, de elég erőtlenül énekelte, hogy „Nyújts feléje védő kart”, ám a „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” már elég flottul szólt.
Laci gyorsan és szép góllal hálálta meg azt, hogy a veszprémi közönség részéről csak egy-egy, az üdvözlő tapsviharban felolvadó, alig-alig hallható kritikai megjegyzést kapott a lelátóról. Pedig három, állampolgársági vitákkal fűszerezett év után lőtt ismét magyar színekben az ellenfél hálójába. Harmadik találata és remekbe szabott passzai után azonban már ő is vastapsot kapott, akárcsak Császár Gábor vagy Schuch Timuzsin, így neki is ugyanúgy szólt a Ria, Ria, Hungária!
Nagy Laci végre hazatért. Reméljük, végleg!
