Írország az életéért küzdött a Spanyolország elleni mérkőzésen, mivel számára a vereség a kiesést jelentette az Európa-bajnokságról. Ehhez képest úgy tűnt, mintha csak egy csapat játszott volna a pályán, és az az ibériai tizenegy volt.
Spanyolország - Írország 4:0
A macska-egér harc egy gyors spanyol góllal indult. Az ötödik percben Torres egy lepattanóval fordult kapura, és a jobb oldalról a bal felső sarokba bombázta a labdát.
Ez után nyomasztó fölénybe került Vicente Del Bosque gárdája, a címvédő gyakorlatilag akkor jutott el Given kapuja elé, amikor úri kedve úgy tartotta, de rengeteg helyzetet elpuskázott. A könnyed és eredménytelen egykapuzás a félidő végéig tartott.
A szünet után már a negyvenkilencedik percben növelte előnyét a spanyol válogatott. Given kiöklözött labdája David Silvához került, aki három ügyefogyottan totyogó zöld védő mellett kényelmesen a kapu bal sarokba lőtt.
Néhány perccel később Xavi bombáját Given bravúrral hárította, de ezen kívül az írek meg sem próbálták elrontani az eső áztatta gyepen zajló kedélyes futball-fiestát.
A hetvenedik percben a félpályáról Silva kiugratta Torrest, aki Richard Dunne díszkíséretével vezette kapura a labdát, és tizenkét méterről belőtte második gólját.
Három perccel később a csatár kissé durcásan levonult a pályáról, mivel Del Bosque meglepetésre lecserélte.
Nem sokat kellett várni a negyedik spanyol találatra. a nyolcvanharmadik percben Fabregas a meccs legnagyobb góljával alázta tovább az íreket: éles szögből, a kapufa segítségével kilőtte jobb sarkot, beállítva a végeredményt.
Ezzel eldőlt, hogy a zöldek az EB első kiesői, a spanyolok pedig – a horvátok mellett – négy pontosak a C csoportban.
Az írek ennek ellenére emlékezeteset alakítottak, igaz, nem a füvön, hanem a nézőtéren. A szigetországi a szurkolók ugyanis olyan mámoros hallelujázással éltették álmatagon szerencsétlenkedő nemzeti tizenegyüket, mintha elsüllyesztették volna a spanyol armadát.
