Negyven órát és 16 783 kilométert utazott egy kijevi születésű család azért, hogy Új-Zélandról odaérjen az ukrán válogatott első mérkőzésére. Megérte, hiszen győzelmet ünnepelhettek.
Kitűnőre vizsgázott szurkolói elkötelezettségből Eduard, aki ugyan hat éve Aucklandben él feleségével és két fiával, a 13 éves Andrijjal és a nyolcesztendős Vadimmal, ám egy percig sem volt kétséges számára, hogy ott lesz a hazai rendezésű Európa-bajnokságon.
– Amint 2007 áprilisában kiderült, hogy Ukrajna rendezheti Lengyelországgal közösen az Európa-bajnokságot, elhatároztuk, hogy hazatérünk az eseményre – mondta az óriási focirajongó Eduard, aki egykor egyetlen Dinamo- meccset sem mulasztott el, s hiába költözött Új-Zélandra, ott sem pártolt át a helyiek favoritjához, a rögbihez vagy a kriketthez.
– Nem kis szervezést igényelt, főleg a srácok iskolája miatt, de végül sikerült, és most itt vagyunk.
A család Új-Zélandról Hongkongba repült, onnan Moszkvába, ahol némi várakozást követően végre felülhetett a Kijevbe tartó gépre. Még szerencse, hogy az ukránok a bemutatkozó mérkőzésükön 2-1-re legyőzték a svédeket…
