Bár Király Gábor hiába szorított a szombathelyiekért a kosárbajnokság döntőjének első meccsén, futballválogatottunk kapusa hisz az egyenlítésben. A focistáink mintha rákaptak volna a kosárlabdára.
Hogy Király három és fél ezer szurkolótársával együtt ott volt a Falco–Szolnok (65-78) csata első meccsén, az a legkevésbé sem meglepő, az 1860 München játékosának már véget ért a németországi idénye, s lelkes szombathelyiként szorít a város csapatáért. Az már érdekesebb, hogy a kapus tökéletes szakmai elemzést ad arról, miért vesztette el a házigazda a bajnoki döntő első felvonását.
– Nézni és játszani is szeretem a kosárlabdát, s miután a Falco egyik legendás alakja a barátom, Kálmán László, természetes, hogy szorítok a sárga-feketéknek – mondta a Borsnak a magyar nemzeti csapat kapusa. – Szolidabb vagyok annál, mintsem a B-középben szurkolnék, de ha kell, oda is beállok.
A finálé mai, szolnoki meccsével kapcsolatban Király megjegyezte, a hazai vereség – melynek okát abban látja, hogy a visszakapaszkodások után elmaradt az újabb lendület – ellenére sem tartja elképzelhetetlennek, hogy egyenlít a Falco, habár ő már a bemelegítést nézve megállapította, nagyon erős csapat az Olaj.
Király (aki nemcsak a szombathelyiek, hanem a szintén Vas megyei Körmend teljesítményére is nagyon büszke) mellett egyébiránt ott szurkolt a vasi csarnokban tucatnyi Haladás-labdarúgó, az elődöntőben pedig egy másik légiós, Stieber Zoltán volt állandó vendég. – Egy barátom révén kerültem kapcsolatba a kosárlabdával, de mondhatom, gyorsan megszerettem, fantasztikus volt a hangulat – árulta el a Mainz focistája. – Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ott leszünk a Falco–Szolnok párharc egy-két meccsén is.
