A jó hír, hogy a régi idők Újpest–Fradi meccseihez képest botránymentesen ért véget a két csapat – pontosabban a szurkolók – csatája. A rossz, hogy a színvonal sem emlékeztetett az évtizedekkel korábbira.
„Szenvedünk, kínlódunk, de legalább a riválist győzzük le!” – hangzott a fohász újpesti, illetve ferencvárosi oldalon egyaránt, ám egyik fővárosi együttes szurkolótábora sem kapta meg ezt a vigaszdíjat. Igencsak ritka, hogy a tizedik helyért harcoljon a két nagy múltú csapat, ám a drukkerek legalább erre a napra félretették a pocsék szereplés miatt érzett csalódottságukat, hiszen tízezren mentek ki a Szusza-stadionba.
A markáns rendőri jelenlétnek betudhatóan ezúttal nyoma sem volt a korábbi kőkemény utcai harcoknak, s bár a két tábor továbbra sem eszik egymás tenyeréből, békésen teltek a derbi előtti órák, percek.
Kevésbé örömteli, hogy a pályán sem láttunk „feszültséget”: a jó focit ebben az idényben nem az Újpesttől és az FTCtől érdemes várni. Bár a szerződését újabb esztendőre meghosszabbító Détári Lajos szerint „a Fradinak kellett volna megnyernie a meccset”, a vendégcsapat sem tett túl sokat a sikerért. Így fordulhatott elő, hogy az első félidőben bemutatott közeli fejese után joggal boldog Grúz Tamás tíz perccel a befejezés előtt áttért az árnyékos oldalra: a házigazda az ő szabálytalanságát követően egyenlített büntetőből.
Maradt az 1-1, no meg a felismerés: ez a derbi már nem is emlékeztet a korábbi szemkápráztató csatákra.
