"Sose láttam még ekkora gyászt" – Megrázó történeteket mesél a háború borzalmairól a kanadai segítő

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 25. 10:26 / FRISSÍTÉS: 2026. február 25. 10:29

A Calgary-ból származó férfi már négy éve egy szervezeten keresztül segíti a fronton az ukránokat fiával, aki maga is megsérült egy támadás során. Naponta megtapasztalják, milyen a háborúban élni.

Négy éve nem telik el nap úgy Ukrajnában, hogy ne harsanna fel a légiriadóra figyelmeztető sziréna hangja. Az emberek minden órája a halálfélelemről szól. A rettegéstől, hogy mikor hullnak az égből újra bombák. A gyász a mindennapok része lett.

Fotó: Instagram: paulhughesyyc (Paul Hughes Instagram oldala)

"2022. február 23-án az emberek lefeküdtek aludni, és egy rémálomra ébredtek, amely négy éve nem ért véget"

Az ukránok már négy éve minden nap megélik a háború borzalmait, de a külső segítők is megszenvedik ezeket a megpróbáltatásokat. A kanadai Paul Hughes Calgary-ból származik, 2022 márciusában jelentkezett önkéntesnek Ukrajnába. Egy H.U.G.S (Helping Ukraine Grassroot Support) nevű humanitárius szervezetet alapított az országban, mely segítséget nyújt a fronton harcoló katonáknak.

2022. február 23-án az emberek lefeküdtek aludni, és egy rémálomra ébredtek, amely négy éve nem ért véget, főleg itt Harkivban és keleten. Egykor másfél milliós lakosság volt itt, most ez 600-700 ezer emberre csökkent. Az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek száma nagyjából 200 ezer. A front 1000 kilométer, ami kiteszi a Vancouver és Calgary közötti távot.

– fogalmazott Hughes a kanadai Global News lapnak. A férfi fia, Mac Hughes szintén segít az ukránoknak. A háború egy pontján súlyos égési sérüléseket szenvedett egy támadás következtében. Felépülése alatt, és azután is folytatta a segítői munkát.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Paul Hughes (@paulhughesyyc) által megosztott bejegyzés

A testének 30 százaléka harmadfokú égési sérülést szenvedett. Még zajlik a felépülése, de hihetetlenül kitartó, most már újra együtt dolgozunk. Nem adja fel az ukránokat.

– mondta Paul nem sokkal a támadás után. Az apa a támadás hírére sietett fiához, aki nem akart hazautazni Kanadába, Ukrajnában maradt.

A humanitárius segítségre nagy szüksége van az ukránoknak, az ilyen szervezetek ebben kulcsszerepet játszanak. Jelenleg is meleg étellel, teával és ruhákkal segítik az ukránokat.

Ezek az emberek minden nap felkelnek, mennek dolgozni, segítenek, küzdenek, összezárnak, nevelik a gyerekeiket, iskolába járnak, a háború nyomása alatt próbálják elérni álmaikat és törekvéseiket. Az emberek fáradtak. Náluk jobban senki nem akarja a békét, de nem adják bármi áron. Nem fogják feladni az országukat a békéért, valami méltóságteljesre és tartósra várnak.

– fogalmazott Paul.