Sváby András: „Kell hozzám empátia”

Sváby András élete az állandó pörgésről szól. Sosem tagadta, hogy a munkája élete nagy szerelme,  akkor érzi jól magát, ha betemeti a munka. A neve mára brand lett, ha valamibe belefog, azt általában sikerre is viszi. Magánéletéről ritkán nyilatkozik, most azonban kivételt tett. A hot! magazin cikkében az előtte álló nyárról, feladatokról, de Sváby András feleségéről is olvashatunk.

Sváby András: „Mára felépítettem a saját brandem”

Sváby András Heti Napló című műsorában a legmagasabb szinten képviseli a szakmaiságot. A telefon a munkaeszköze, ezért hosszabb időre nagyon ritkán hajlandó megválni tőle. Azt mondja, nem érezné jól magát, ha lemaradna arról, ami a világban történik. Mind fogalmaz, szerencsés ember, mert olyan dolgokkal foglalkozhat, amelyek a mai napig izgatják. 

Az állandó pörgésről szól az életed. Mi visz előre, mi hajt ennyire?

 „Egyrészt nem tartom magam ennyinek, másrészt amikor az édesapámat láttam hatvanévesen, akkor azt gondoltam róla, hogy idős ember. Magamról ugyanezt nem mondanám. A mai napig izgatnak a feladatok. Nem azért csinálok ennyifélét, mert jó egyszerre ennyi mindenre figyelni, hanem azért, mert ennyi minden érdekel. A Viasatos Útközben elmesélem első két év­ada hatalmas siker volt, és a munkámat nemcsak az igazolta vissza, hogy minden szakmai díjat elvittünk, hanem leginkább az óriási nézettség. Az ATV-n kilenc éve sikerrel futó Heti Napló szintén egy állandó elfoglaltság és büszkeség.” 

 „Mindezek ellenére úgy szeretem az életem, ahogy van. Van jó néhány feladat, amit nem vállalok el, mert azok nem érdekelnek annyira. De, ha valami érdekel, az elől nincs szívem elhajolni.”

Mára brand lett a Sváby névből.

„Szerénytelenség lenne így mondani, de nyilvánvalóan egyet kell értenem ezzel. Sok évtizede vagyok a pályán, több mint harminc éve a képernyőn. Másfél generáció nőtt fel azóta, hogy elkezdődött a karrierem. Ha ennyi álszerénytelenséget most megengedsz nekem, akkor mondhatom azt, hogy mára felépítettem a saját brandem, de ezt nem nekem kell megítélnem. Volt olyan időszak, hogy egyszerre három televíziós csatornának voltam az arca. Tudatosan figyeltem arra, hogy csatorna­függet­len figurává váljak.”

Sváby András: „Mindenki más hőfokon él”

A legtöbb férfitól azt hallom, hogy képtelenek egyszerre egynél több feladatra koncentrálni. Neked miért sikerül?

„Állandóan jár valami a fejemben. Sok időt töltök autóban, így van időm átgondolni a feladataimat.”

„Nagyon sokfélék vagyunk, és én tudom magamról, hogy akkor érzem jól magam, ha egyszerre sokféle dologgal foglalkozhatom. Óriási energiákat tolok ebbe, kora reggeltől késő éj­sza­káig, nagyon kevés alvással. Az ötórás alvás nálam luxus. Azt mondják, nem ez a hosszú élet titka, de én beérem ennyivel is. Szerintem ahány ember, annyiféle. Mindenki más hőfokon él.”

Ugyanezt a maximalizmust várod el a kollégáktól is?

„Van, akinek sok vagyok, legalábbis az elmúlt évek alatt ez derült ki. Tőlük is szépen váltam el. Ők este már a családjukkal akartak lenni, és nem akartak üzeneteket olvasgatni meg az én agymenéseimmel foglalkozni. De akik velem dolgoznak, azok élvezik mindezt. Ez egy életforma, és én nagyon élvezem. Biztosan ugyanígy élvezném a nyugalmat is, de csak egy ideig. Ha kívánhatnék egy aranyhaltól, biztosan én is a szokásosakat kérném – pénzt, egészséget és mindent, ami a gondtalan élethez kell –, de egy idő után egészen biztosan visszajönnék a szakmába, és újra belevágnék valamibe. Vannak olyan családok, ahol ez gondot jelent. Kell hozzám empátia és egy olyan társ, aki megérti, hogy csak akkor vagyok jól, ha a munkában is százszázalékosan ott lehetek. Nem hiszek abban, hogy az ember élete ötven százalékban a munkájáról szól, és másik ötven százalékban a magánéletéről. Abban hiszek, hogy ott kell a legtöbbet kihozni magadból, ahol éppen vagy, abban a helyzetben. Amikor otthon vagyok, akkor szeretek a családommal foglalkozni, rájuk figyelni. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyenkor soha egyetlen pillantást sem vetek a telefonomra.”

Szóba hoztad, ezért rákérdezek. Megállod azt, hogy amikor elmentek nyaralni, pihenni, akkor ne nézz rá a telefonodra, ne foglalkozz azzal, hogy mi van a szerkesztőségben?

„Nem tudom megállni, és erre már nem is teszek ígéretet.” 

„Az órám össze van kapcsolva a telefonommal, látom, hogy jönnek az információk… Voltak olyan időszakok az életemben, amikor ígéretet tettem erre, de gyorsan kiderült, hogy nem bírom megállni. Mára feladtam, hogy ígérgessek. Így érzem jól magam. Ehhez hozzá kell szokni. Kétségtelen, hogy olykor nagyon idegesítő vagyok.”

Mennyire vagy kritikus önmagaddal?

„A legnagyobb hibámra ráéreztél, tiszta erőből teszek mindent, és talán néha nem ártana lazítani, de én erre alkalmatlan vagyok. Ugyanakkor nem irigylem azokat, akik máshogyan vannak összerakva. Alapvetően az irigység sosem volt jellemző rám. A szüleimtől is ezt hoztam: soha nem érdekelt, hogy a másiknak mije van – és miből.”

Sváby András: „Mozaikcsaládban élni sosem egyszerű helyzet”

Nyíltan beszélsz arról, hogy mennyire csodálatos érzés ötven fölött apának lenni.

„Elváltam, és egy új kapcsolatból ismét gyermekem született. Akkor ötvenéves voltam.” 

„Ott motoszkál benned, hogy van egy gyermeked, és még nem szabad megöregedned.”

A felelősségvállalás miatt?

„Nevezhetjük ennek is, de szerintem a szervezetünk még ennél is okosabb, és lassítja az öregedést. Nálam legalábbis ez van. Nem vagyok hajlandó megöregedni. Egyszer persze úgyis bekövetkezik. Tudom, hogy ezelől nem lehet elhajolni, de egyelőre várat magára.”

Van olyan szegmense az életednek, ahol még van hová fejlődnöd apaként, férjként, férfiként?

„Mint apa, nyilvánvalóan lehettem volna sokkal többet velük. Tudnám magamat miért kárhoztatni, de szerencsére ők soha semmit nem vetettek a szememre. Soha nem jutott eszükbe, hogy szembesítsenek a hiányosságaimmal. Amikor elmentünk közösen nyaralni, akkor igyekeztem figyelni arra, hogy minden harmonikus legyen, és ez a mai napig így van. Igazából elképzelhető nálam jobb apa, de e tekintetben talán mégsem kell nagyon szégyenkeznem. Párkapcsolati téren nagyon keveset beszélek magamról. Voltak olyan dolgok, amik miatt van miért magamba nézni, mint a legtöbb férfinak, de minden rendben van körülöttünk a párommal. Egyébként Andreának óriási szerepe van abban, hogy a volt feleségemmel, Enikővel rendeződött a viszony, és ma már ők is jóban vannak egymással. Mozaikcsaládban élni sosem egyszerű helyzet, de megoldottuk.”