Marics Peti: „Hazaérve már nincs szükségem féltékenykedésre”

Marics Peti, a kétszeres Fonogram-díjas énekes és dalszerző, mára rutinos zsűritagnak számít. A tehetségét eddig rengeteg műsorban bizonyította, sőt színészként is kipróbálhatta magát. Most másoknak segít elindulni a zenei pályán. A fiatal énekes Megasztáros munkájáról is vallott a hot! magazinnak.

Marics Peti csak jókedvűen tud dolgozni

„Durva, hogy kimondhatjuk, hogy rutinos zsűritagnak számítok, mégis egyet kell, hogy értsek ezzel” – kezdi Marics Peti a hot! magazinnak. „Fiatal retrónak érzem magam, hiszen már a műsor harmadik évadában szerepelek. Ennek, persze, megvan az az előnye, hogy minden versenyzővel szemben meg tudom fogalmazni az elvárásaimat, de sok múlik majd azon, hogy ki mennyire felkészülten érkezik a műsorba. Az sem mindegy, hogy egy adott személy milyen stílust kíván képviselni, és mi az, amit ki szeretne domborítani magából, mely tulajdonságaira szeretné felhívni a figyelmet, és mivel szeretne kitűnni a többiek közül.” 

„Megsúgom: valójában erre vagyok a legnyitottabb. Számomra nagyon fontos, hogy jókedvvel tudjak dolgozni, és a magánéletemben is tudatosan odafigyelek arra, hogy ne legyek rosszkedvű!”

Marics Peti: „Sokkal nyugodtabb vagyok”

Peti szinte az ország szeme láttára nőtt fel. Közben szép lassan hozzászokott, hogy magánéletére a sajtó és a rajongók egyaránt kíváncsiak. Nem titkolja, hogy az elmúlt évek e tekintetben a tanulásról szóltak: arról, hogyan és hol húzza meg a saját határait. 

– vallja be. 

„Voltak barátnőim azt megelőzően is, hogy ismert lettem, így van összehasonlítási alapom, később pedig volt példa arra is, hogy merő kíváncsiságból a kívánatosnál többet engedtem látni magamból. Mostanra megtanultam, hogy nem jövök ki jól abból, ha nem húzom meg a határokat, és a nyilvánosság előtt élem az életem. Muszáj, hogy maradjon nekem is elég hely a saját életemben. Amióta így teszek, és ügyelek arra, hogy kevesebb minden történjen a nyilvánosság bevonásával, nekem is sokkal könnyebb. Az első, amit észrevettem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok, de nem csak én, hiszen az állandó nyüzsgés sok esetben a másik félre is kihat. A munkám, a hivatásom együtt jár a szerepléssel, és ezt egy civil számára nagyon nehéz egészségesen kezelni. Aki a szakmán kívülről érkezik az életedbe, annak még azt is meg kell tanulnia, hogy egy-egy hírnek mekkora súlya van, milyen jelentőséget tulajdoníthatunk neki, mennyire szabad komolyan venni. Idő, míg ebbe egy civil ember beletanul, és addig ebből nagyon sok félreértés lehet. Ha van egy párod, akkor neki is meg kell szoknia, hogy ismert vagy. Egy kapcsolatban ugyanakkor nagyon fontos az őszinteség, anélkül nem tud működni. Ezért azt sem szabad hagyni, hogy a feszültség vagy egy-egy kérdés ne kerüljön terítékre, ha szükséges, de persze a felesleges konfliktusokra sem kíváncsi senki!” 

„Szerencsére elmondhatom, hogy mára rendelkezem annyi rutinnal, hogy a legtöbb rólam szóló hírre már fel sem kapom a fejem, de a másik felet igenis bánthatja néhány dolog.”

Marics Peti: „Az élet egy nagy massza, amibe sok minden belefér”

A legtöbb híres emberben felmerül a kérdés, hogy a párja valójában őt szereti-e, vagy azt az életet, ami együtt jár az ismertséggel. Ez a kérdés a Valmar énekesét sem kerülte el, aki ritkán nyilatkozik a kapcsolataiban megélt mélységekről. Sokakat az is foglalkoztat, Marics Peti megnősül-e valaha. 

– nevet fel Peti. 

„De komolyra fordítva a szót: szerencsés fickó vagyok, mert soha nem voltak nehézségeim a párkeresés terén. Nem is ez a fő probléma amúgy, az mindig később jön. Akkor, amikor a másik egy kicsit az életed része lesz. Akkor elkerülhetetlenül szembesülsz azzal a kérdéssel, hogy az a személy, aki melletted van, vajon a csillogást és az azzal együtt járó dolgokat szerette-e meg benned, vagy téged. Ugyanakkor ez sem fekete vagy fehér, hiszen mindaz, amit a népszerűségnek köszönhetően megélsz, a te karakteredet, személyiségedet is formálja, ezáltal pedig a részeddé válik. Ezek a kérdések és érzések nem szégyellni való dolgok, mert amikor a párom elér valamit, arra én magam is büszke vagyok, és a sikerességét már nem tudom a személyétől külön kezelni. Szóval, az élet egy nagy massza, amibe sok minden belefér.”

Marics Peti barátnőjéről: „Ha kiállunk önmagunkért, olykor sérülhet a másik”

Sokan rákeresnek arra, Marics Peti hány éves. A ValMar zenekar frontembere idén ünnepli a 30. születésnapját. A pörgés, a mindennapos stressz mellett egyre nagyobb az igénye a nyugalomra. Ezért különösen fontosnak tartja, hogy hazaérve ne a veszekedésé, a számonkérésé legyen a főszerep. A sár­mos fiatalember azzal is tisztában van, hogy egyetlen kapcsolat sem működtethető hosszú távon, ha a felek nem tudnak alkalmazkodni egymáshoz. 

– árulja el Péter. 

„Úgy is fogalmazhatnék, hogy a legfontosabb. Éppen elég stresszel és meneteléssel jár együtt ez az életforma, így amikor túl vagyok egy tizenkét órás forgatáson, ami miatt reggel hatkor keltem, akkor hazaérve már nincs szükségem arra, hogy valaki számonkérjen vagy féltékenykedjen. Persze, egyszerűbb az élet, ha nem is adsz okot erre, így mára megtanultam, hogy eszerint is éljek. Ugyanilyen nehéz lehet egy élsportoló párjának lenni, mert az az életforma is nagyon sok kompromisszumot, a másik félhez való igazodást, alkalmazkodást igényel. Hogy ez számomra menyire nehéz vagy könnyű? Lehet, hogy én egy másik szemszögből nézem ezt a filmet, így talán hitelesebb lenne, ha erre az válaszolna, aki korábban már az életem része volt. De ha mindenáron ragaszkodunk a saját nézőpontomhoz, akkor azt mondom, hogy szerintem elég gyorsan alkalmazkodom a helyzetekhez és az emberekhez, és ugyanilyen gyorsan megtalálom a közös hangot, főleg akkor, ha ezt szeretném is. Viszont ahogy telik az idő, az ember egyre határozottabban tudja képviselni önmagát egy kapcsolatban, és képes felismerni a saját korlátait. Itt jön el az a pillanat, amikor elkezdi meghúzni azokat a határokat, amelyeknél elvárja, hogy azokat a másik már ne lépje át. Ha kiállunk önmagunkért, olykor sérülhet a másik, és ilyenkor neki kell eldöntenie, hogy akar-e igazodni az elvárásainkhoz, a szabályainkhoz, egy ponton túl pedig feltenni magának a kérdést: érünk-e neki annyit, hogy hozzánk csiszolódjon?”